A hiányzó láncszem

Bár nehezen tudom visszafogni magam, hogy miután begépeltem e készülő szöveg címét, elmagyarázzam, hogy „a hiányzó láncszem” metafora mit jelent az evolúcióbiológiában, de most nem ez adódott feladatként.

Rácz I. Péter barátommal (akit az egyik legnyitottabb és legképzettebb kritikusnak tartok) egy ideje foglalkoztat minket az a kérdés, hogy miért van meglehetősen nagy színvonalbeli különbség a tudomány-népszerűsítő irodalom külföldi és magyar nyelven írt változata között. Arról a különbségről van szó, ami igen jól érzékelhető mondjuk Venetianer Pál és James D. Watson vagy Székely László és Martin Rees azonos témában írt könyveit (biotechnológia, kozmológia) összevetve. Talán nem sértem meg a magyar tudóstársadalmat, ha azt állítom, hogy külföldi kollégáik egészen egyszerűen jobban írnak. Ha megtoldjuk a névsort Jared Diamonddal, Stephen Jay Goulddal, Richard Dawkinsszal és Stephen Hawkinggal, a szituáció még egyértelműbbé válik. Jékely Gáspár dialógusformában írt, Mester, ébren vagy? Regényes párbeszéd a genetikáról, az egyedfejlődésről és az evolúcióról című kitűnő könyve azonban felveszi a versenyt a nemzetközi élvonallal. Eleget tesz például azon követelményeknek, melyeket Charles Simonyi vázolt fel az Oxfordban alapított Tudománynépszerűsítő Tanszék irányelveként (Dawkins megfogalmazásában): „Ne beszélj nagyképűen! Próbálj fellelkesíteni mindenkit a tudomány költészetével; magyarázataid legyenek olyan egyszerűek, amennyire azt a tisztesség megengedi, ugyanakkor ne kerüld el a nehéz kérdéseket! Különös figyelemmel igyekezz azoknak magyarázni, akik maguk is erőfeszítéseket tesznek a megértés érdekében!”

A Mester, ébren vagy? a tudomány-népszerűsítő irodalmon belül is abba a műfajba illeszkedik, amely — bár hazai irodalomtörténészeink figyelmét rendre elkerüli — az interkulturális párbeszéd egyik leghatékonyabb ösztönzője. Ez a tudományos kalandregény műfaja, melynek egyik mintapéldája Brian Sykes Éva hét leánya című szövege. Ebben, miután a szerző átfogó képet nyújtott a mitokondriális DNS kutatásának eredményeiről, tehát a szakmai narrációt követően novellákat olvashatunk, melyek megfeleltethetők az emberi faj történelméről szóló tudományos „fikció” egy-egy fejezetének. Ezeket azonban már nem csak a természettudomány logikája vezérli, hanem a biológiai science fictionhöz (Hard SF) hasonlóan a szöveg kettős — esztétikai és reprezentációs — kódolása. A Mester, ébren vagy? a platóni dialógusok oldott nyelvén, egy virtuális időutazás keretében beszéli el az alcímben foglalt biológiai problémák kialakulásának történetét. A roppant tanulságos és érdekfeszítő elméleti fejtegetéseket még hozzáférhetőbbé teszik a háttérben zajló humoros események, illetve Démokritosz és tanítványa — a tanköltemények hagyományát is felelevenítő — kommentárjai. A szerző ezeken a pontokon rendkívül ügyesen közelíti művének tudománytörténeti beszédmódját a szépirodalomhoz, miközben nem számolja fel a két terület egymással szembeni idegenségét. Tehát az elméleti részek mégis tudományosan értékelhető eszmefuttatások maradnak. Mindezzel nemcsak a magyar tudományosság jár jól, hanem az a műfaj is, amely nélkül nehezen képzelhető el a természettudomány felől a bölcsészettudomány felé történő információáramlás.

Vagyis Jékely Gáspár munkája — remélhetőleg Rácz I. Péter megerősíti majd ezt a tapasztalatot — áthidalja azt a bizonyos távolságot, melyre az imént utaltam. Ilyen értelemben tekinthető — már nem — hiányzó láncszemnek. Ez persze önmagában is érdekessé teszi a szép kivitelezésű kiadványt, ám a benne megnyilvánuló szemlélet alapján bátran ki merem jelenteni, hogy a fiatal genetikus teljesítményét (első kötetről és 34 éves kutatóról van szó!) helyénvaló volna inkább bölcsességnek nevezni…

H. Nagy Péter