A hét eseménye Kopcsay és Seres szerint

Ha a legnépszerűbb szlovák női nevet keresnénk, bizonyosan az Evka nyerné a versenyt. Bár feltételezhetjük, hogy Miroslav Lajčák külügyminiszter manapság hallani sem akar róla, csakúgy, mint a Zuzana keresztnévről, amely már a rémálmaiban is biztos előbukkan. Zuzana Hlávková, hivatalának fiatal alkalmazottja ugyanis rendesen megbonyolította Lajčák életét, amikor nyilvánosságra hozta kétségeit a szlovák EU-elnökséggel összefüggő rendezvények átláthatatlan finanszírozásáról. Van itt egy optimizmusra okot adó momentum: még mindig akadnak olyan fiatalok, akiknek fontos az erkölcs és a tisztesség. Így furának vélik, ha a minisztériumban egyszer csak valahonnan felbukkan egy televízió volt igazgatója, s a fontos külpolitikai téma prezentálását egy túlárazott mediális show irányába tolja. S teszi mindezt egy addig ismeretlen ügynökség szárnyai alatt. A tény, hogy Lajčák diplomataként – hiszen valójában az is –, Fico pedig úgy reagált, mint … Fico, világosan jelzi, ki lehet sárosabb az ügyben. Nem véletlen, hogy a miniszterelnök a legnehezebb kalibert húzta elő, s az újságírókat, persze csak némelyiküket, „mocskos, szlovákellenes prostiknak” nevezte. Ezért a szóbeli agresszivitásért, s persze Lajčák passzivitásáért és pártbeli lojalitásáért is nagyobb és sokkal fájóbb árat fizetünk majd, mégpedig az EU iránti bizalom csökkenése formájában. A külügyi tárca egyébként még felméréseket is csináltat arról, miért hajlik el a szlovákok támogatása Brüsszeltől Moszkva felé. Nos, pontosan azért is, mert „valaki” még azt a pár ezret is lenyúlja, ami az elnökségből kifacsarható. És azért, mert a válogatott tetteket még válogatottabb szótárral kell vasalni. Úgy tűnik tehát, az Evka-ügy ádámkosztümben tárta elénk a szlovák valóságot. MÁRIUS KOPCSAYa SME publicistája ------------------------------------------- A hét külföldi eseménye az, hogy miközben mi a legnagyobb nyugalommal arról elmélkedünk, jó-e, ha szerte a térségben és hamarosan akár Nyugaton is kimondottan Putyin-kompatibilis politikusok veszik át az ügyek intézését, addig Moszkva a legnagyobb nyugalommal Basztyion típusú rakétarendszereket telepített a kalinyingrádi térségbe, közvetlenül a lengyel és a litván határra. A politikai miheztartásuk végett, nyilván, hiszen azt az érvet nehéz komolyan venni, hogy a Kreml valóban fenyegetve érzi magát az „orosz határ közelében tapasztalható növekvő NATO-jelenléttől”, valamint az amerikai rakétavédelmi rendszerek – egyelőre jegelt – telepítésétől. Az új rendszer 450 kilométeres hatótávolságú robotrepülőgépeket bocsát a levegőbe, amiket „tengeri és földi célpontok ellen egyaránt be lehet vetni” – jaj, de praktikus. Érdemes tehát jóban lenni az agresszorral, szól az üzenet, mert ha nem, mi is bármikor lehetünk Krím, amit a világ azóta simán elfelejtett. Legalább erre emlékezzünk.*  *  *A hét magyarországi eseménye minden kétséget kizáróan az volt, hogy az LMP és a Fidesz különalkujának köszönhetően a parlament meg tudta választani az Alkotmánybíróság (Ab) négy új tagját. Függetlenül attól, hogy jó és kompetens szakértőkről van-e szó (ezt azért ne vonjuk kétségbe), az ökopárt ezzel a lépéssel új minőséget vitt az autokrata hatalom és béna kacsa ellenzékének viszonyába: lehet együttműködni, ha a haza érdeke ezt kívánja. De ezt kívánja-e a haza? Nehéz ügy. Az AB-t jelenlegi formájában maga a Fidesz törvénymódosította béna kacsává, és ezen sajna ez a négy független ember sem változtathat. Holott közös érdekünk, hogy legalább ez a fék, illetve ellensúly normálisan működjön. Akkor ez most értelmetlen kollaborálás, ahogy a balos ellenzék mondja? Vagy konstruktív ellenzékiség. Akárhogy nézzük, még hátravan az, hogy az LMP értelmesen és beláthatóan elmagyarázza, volt-e ennek bármi értelme. SERES LÁSZLÓa HVG publicistája