A hagyomány kötelez

Szepsi. Négy ország himnuszával kezdődött pénteken a VI. Szepsi Napok alkalmából rendezett ünnepi önkormányzati ülés, amelyen Szepsi lengyelországi, magyarországi és csehországi testvérvárosainak képviselői mellett részt vett Csáky Pál kormányalelnök, Varga György és Jozef Byrtus kassai magyar, illetve cseh főkonzul, valamint Ľuboš Pastor járási elöljáró. A háromnapos rendezvénysorozat idén is Szepsi Laczkó Máténak, a tokaji aszú szepsi születésű megalkotójának domborműve előtti tiszteletadással kezdődött. Az UNESCO az ünnepséget megelőző napon nyilvánította a világörökség részévé a tokajhegyalji borvidéket, az üdvözlő beszédek többsége így igencsak aktuálisra sikeredett, mivel Szepsi legtöbb magyarországi testvérvárosa ebben a körzetben található. A karcagi polgármester szerint egy város akkor léphet előre, ha büszke múltjára, dolgozik a jelenén, és erre építi jövőjét. Ez érvényes Szepsire, hiszen e város szülötte alapozta meg a borvidék hírnevét. Pataki Sándor, Tarcal polgármestere stílszerűen egy üveg ötputtonyos tokaji aszút hozott ajándékba szepsi kollégájának, Zachariáš Istvánnak, Tisňov város alpolgármestere pedig bevallotta, hogy a morvaországi borok nem kelhetnek versenyre a kelet-szlovákiai, illetve tokaji nedűvel. A csehországi partnerváros képviselője az 500 kilométeres távolság miatt két éve vegyes érzelmekkel fogadta a partnervárosi kapcsolat ötletét, ám a dolog működik, sőt a két város közötti távolság is „csökken”, hiszen évről-évre rövidebb idő alatt teszi meg azt a csehországi küldöttség. Csáky Pál kormányalelnök példaértékűnek nevezte a dinamikus szepsi közösség tenni akarását, azt, hogy nem csupán a dicső múltra büszkék, hanem a jövőre vonatkozóan is világos elképzeléseik vannak. A közeljövő feladataira a járási elöljáró figyelmeztetett, aki nem vitt ajándékot, ám ehelyett a hatásköri törvény értelmében a város óvodáját és alapiskoláit „adta át” az önkormányzatnak. A háromnapos örömünnep során valóra váltak Varga György kassai magyar főkonzul szavai: Szepsi polgárai nem városukat, hanem saját magukat ünnepelték, tanúbizonyságát adva az összetartozásnak és az egymás iránti kölcsönös tiszteletnek. (juk)