A gyerekeket itt befogadják

Szeptember elsejétől új óvoda kezdte meg működését Esztergomban. Mindenre kíváncsi apróságokat nevelnek itt is. Szemléletében, nevelési elveiben mégis különbözik az intézmény a hagyományostól. Az Árpád-házi Szent Erzsébet Szakközépiskola óvodájának működéséről és erkölcsi értékekről Hengánné Gogola Gabriella vezető óvodapedagógussal beszélgettünk.

Kinek köszönhető az óvoda létrejötte?

A Szatmári Irgalmas Nővérek Rendje 1866-os megalakulása óta folyamatosan alapít iskolákat, nevelőintézeteket és támogatja, segíti működésüket. Régóta tervezték az óvoda megnyitását, ami ebben az évben megvalósult. A létszámunk még nem teljes, egy 25 fős vegyes csoportot indítottunk, bár az épület nagysága 60 gyermek ellátását teszi lehetővé. Bíztató, hogy a jelentkezések lezárása után is még sokan jelentkeztek. Sajnos egyenlőre kevés a nevelő személyzet, aki teljes mértékben alkalmas lenne az itteni feladatok ellátására.

Mit kell tudnia itt egy óvónőnek?

Mielőtt elvállaltam az óvoda vezetését, főállású anya voltam, valamint a Belvárosi Plébánia gyermek hitoktatója. Négy gyermekem van, az egyetemistától a kisiskolásig tart a sor. A szülői tapasztalat mellett nagyon fontosnak tartom, hogy mi, akik a keresztény értékrendre tanítjuk a gyermekeket, magunk is bírjunk ezekkel az ismérvekkel. Ne csak hírmondói, de képviselői is legyünk vallásunknak, mert csak így lesz hiteles és példa értékű, amit a kicsiknek akarunk adni. Ketten vagyunk kolléganőmmel, Uhlár Lászlóné óvodapedagógussal, valamint egy dajkával. A közöttünk kialakult egyetértés és jó kapcsolat segít minket a rengeteg munkában, ami az első időkben ránk hárul.

Hogyan zajlik egy nap a katolikus óvodában?

Napirendünk sokban egyezik a többi városi óvodáéval. Itt is ugyanúgy van reggeli, majd játék, hancúrozás az udvaron, vagy séta. Emellett naponta beszélgetünk a gyermekekkel a vallásról, a hitről, hetente egyszer pedig a nővérek hittant tanítanak. Játék után leülünk együtt a szőnyegre és gyertyát gyújtunk. Bensőséges hangulatban mesékkel, történetekkel próbáluk egy olyan kapaszkodót mutatni nekik, ami a mai világban úgy gondolom, nagy segítségükre lesz. Nem pusztán a vallás gyakorlását, hanem a keresztény értékeket szeretnénk átadni nekik, hogy a világ rengetegében ezekkel az erkölcsökkel, önmagukba vetett hitükkel jobban el tudjanak majd igazodni.

Úgy tartja, a gyerekeket itt befogadják.

A szóhasználat is talán tükrözi, hogy emberi minőségében kicsit másképp fogjuk fel ezt az időszakot. Befogadni a gyerekeket számomra azt jelenti, hogy én milyen tempóban tudom fogadni, elfogadni őket, mennyi időbe telik, míg egy-egy kis személyiséghez megtalálom a kulcsot. Úgy vettem észre, hogy a most felnövő nemzedék a tíz-húsz évvel ezelőttinél sokkal individuálisabb, sokkal inkább egyéniségek, különbözők. Egyenként kell közelíteni hozzájuk, nincs általánosítható séma. Csak rajtunk, nevelőkön múlik, milyen hamar tudunk közel kerülni hozzájuk, mikor tudunk egy kicsit azonosulni az ő világukkal.

Terveznek más különórákat a katolikus nevelés mellett?

Ha az idegen nyelvre gondol, nem. Az óvodásoknak először magyarul kell megtanulniuk helyesen beszélni, az angol, vagy a német ráér az iskolában is. Persze a nagycsoportosok itt is részesülnek logopédiai „továbbképzésben”. Nyelvgyakorlás helyett komolyzenét, népzenét hallgatunk a kicsikkel, néha táncolunk. Ebben a korban a mozgás, a zene fejleszti őket a legjobban.

Csak vallásos szülők gyerekei járnak az óvodába?

Nem. A családoknak körülbelül a fele gyakorló keresztény, a többiek meg úgy hiszem, elfogadják a módszereinket. Talán érzik, hogy az a többlet, amit a gyerekek első közösségi életük során itt kapnak szükséges a torz értékeket felmutató, néha erkölcsi tévelygésre sarkalló XXI. században. Szeretnénk a szülőket is minél jobban megismerni, egyrészt azért, hogy láthassák, milyen irányba tereljük a gyerekeket. Másrészt meg azért, hogy a család, mint elsődleges összetartó és biztonságot jelentő egység szerepe hangsúlyt kaphasson. Erre nagyszerű alkalmak az ünnepek. Szeptember 24-én Paskai László bíboros úr szentelte fel ünnepélyes keretek közt az óvodát, amin a szülők is részt vettek. A gyerekek műsorát hallgatva alkalmunk volt közösen elmélyülni hitünk jelentőségében, egy olyan világrend belső értékeiben, mely távoli őseinknek is biztos menedéket nyújtott minden időben.