A Garam mentén Léváig

Mi egy családi kirándulás keretében a Párkány és Léva közötti nevezetességeket próbáltuk megnézni az egyik munkaszüneti napon. A gyerekeimnek nem nagyon tetszett az ötlet, 8 éves fiam legszívesebben egy vasútállomásra ment volna vonatokat fényképezni – lehet, hogy vasutas lesz a srácból? – a 12 éves lányom meg a szomszéd kisgyerekeket pátyolgatta volna – óvónő lesz a lányból? – de valahogy csak sikerült betuszkolni őket a kocsiba.

A 76-os utat érdemes választani, ha Párkányból Lévára indulunk, mert a másik, a Garam bal partján vezető út Szalka felé elég keskeny és kacskaringós. Már a bényi templom előtt ácsorogtunk és éppen Marcus Aurélius császárról olvastam a srácoknak, aki itt írta Elmélkedéseinek első részét, időszámításunk után 173-ban. Ez pontosan 1830 évvel ezelőtt volt. Majd kétezer éve! Sétáltunk a zárt ajtajú templom és a még régebbi körtemplom körüli szép kis kertben és az elmélkedéseinkből a falusi hangszórók harsogása zökkentett vissza a szlovák mindennapok valóságába. Ezekből az ütött kopott alumínium hangszórókból iszonyú minőségben szól a zene. Egy kis ráhangoló sláger után a falu is megélénkült, az emberek kicsődültek a kapujuk elé, talán hogy együtt hallgassák a közérdekű információikat, de azt se lehetett megállapítani szlovákul, vagy magyarul beszél-e a bemondó. Ilyet én csak a csehszlovák újhullámos filmekben láttam eddig, máig alig hiszem el, hogy ez még ma is mindennapos valóság errefelé. Magyarországon valamikor a szirénáknak volt ilyen hangszórójuk, amiket csak talán katasztrófavédelmi gyakorlatokkor szólaltattak meg, de vagy 15 éve nem hallottam nálunk ilyesmit. Most jókedvre derített ez a pléhdobozból jövő hang, a Sörgyári capriccio, vagy a Tűz van babám hangulatát idézte föl bennem, és már el is feledtem, hogy 2000 éve miről elmélkedhetett itt a római császár.

Zselízen sem volt szerencsénk, a kastély iszonyúan romos állapotban van, a park szélén álló Schubert-házat viszont szépen helyreállították. A nagy osztrák zeneszerző szobrot is kapott a kis nyári lak előtt, és emléktábla is hirdeti, hogy 1818 és 1824 között itt alkotott, és tanította zongorázni az Esterházy kisasszonyokat. Persze ide sem jutottunk be, pedig délután 5-ig nyitva a kiállítás, igaz, hogy csak májustól szeptemberig...

Az egykori lévai piactéren hagytuk az autónkat, ami most autóparkoló, de a kövezete még a múlt századból való. Én beugrottam az Oroszlán Hotelbe (Hotel Lev), a gyönyörű három csillagos szecessziós szállodában már 3000 Ft körül megszállhat az utazó, igaz a reggeliért külön kell fizetni és semmi extra szolgáltatás nincs a hotelben. Az a szólásunk melyben a „Csáky szalmáját” emlegetjük, innen származik. A XVII. században Csáky László várkapitánynak megesett a szíve a jobbágyokon, és engedte lopni őket. Nem nagyon vigyázott a szalmájára az a teherautósofőr sem, amelyiket Léva előtt előztünk meg. A ponyva nélküli szerelvényről fújta le a huzat a szalmacsomókat az útra. Csáky szalmája ott van leterítve a Lévához vezető főúton.

A lévai Várat napjainkban is rombolják, nem olyan rég az útépítőknek volt rossz helyen, mert az új út optimális nyomvonalát épp erre jelölték ki. Bejutottunk három kiállításra is, de itt is érződött, hogy a magyarokkal közös múltról nem szívesen adnak hírt. Az egyik tárlat gyógyszerészeti volt, a másik pedig régi reklámplakátokból állt, a harmadikon néhány fegyvert és páncélt is kiállítottak de a fő hangsúlyt a történeti kiállításon az őskor jelentette. Még az ősember lakhelyét is rekonstruálták. 1558-ban Dobó István kapta meg ajándékba ezt a várat Ferdinánd királytól egri, vajdasági és szamosújvári vitézségei miatt. Dobó meg is erősítette és hozzá is épített a várhoz. Arról is szól a krónika, hogy Dobó Ferenc (az egri hős fia és a lévai vár örököse) párbajozott az esztergomi török béggel, de hogy mi volt a párviadal vége, nem tudtam kideríteni. Az tény, hogy a várat csak 1663-ban foglalták el a törökök. Ekkor Léván járt Evlija Cselebi török utazó is, aki egy fejlődő városról tudósít. A török szerencsére csak 200 napig tartotta itt magát, de egy 1696-ban bekövetkezett tűzvész szinte az egész várost elpusztította.

Szlovákiában egy óriásplakáton mosolygó csinos nő és testépítő partnere hirdet egy sörmárkát, hogy tudniillik: Ez a legjobb Szlovákiában. Sokan meg is fogadják a tanácsot, és csak sörözni mennek át a hídon, és állítólag a megfelelő söradag hatására minden nő olyan szép, és minden pasi olyan izmos lesz, mint a plakáton. Utunk során azonban e két tipikus szlovák karakteren kívül is láttunk egy különös emberkét...

A lévai főtér felé sétálva benéztünk a Szent Mihály templomba, ahol egy kétéves forma fehér sapkás kisgyerek bújt el a bejárati nagy faajtó mögött. Megdöbbentő volt látnom piros szemeit és hófehér szempilláját. Tudtam, hogy létezik teljesen fehér bőrű és piros szemű ember, hiszen az albínó egyedek nem csak az állatvilágban fordulnak elő, de még sohasem találkoztam ilyennel.

A lévai kirándulás legkülönösebb pillanata volt ez, amikor megzavarodik a templomokat, kiállításokat járó ember, a múlt kutatása közben rá kellett döbbennünk a jelen könyörtelenségére. A kétezer évvel ezelőtt itt járt római császár nyomát keresve és a középkorban erre vetődött török utazó leírását kutatva, a történeti adalékok gyűjtése közben a legmegrázóbb élmény az volt, amikor belenéztem ennek a kis emberkének a valószerűtlenül piros szemébe.