A cél az önálló magyar egyetem

– Az évkönyvben végigkísértem a Komáromi Városi Egyetem létrejöttétVas Gyula felvételeA kilencvenes évek elején egy önálló magyar egyetem létrehozásának gondolata fogalmazódott meg. Miként lett ebből az elképzelésből „csak” városi egyetem?

Az önálló csehszlovákiai magyar egyetem megalapítására már 1990-ben kísérletet tettünk. Hiszen egy teljes struktúrát alkotó nemzetrész – amilyen a szlovákiai magyar is – joggal megköveteli, hogy felsőfokú képzése anyanyelvén folyjék. Tervezetünket azonban mind a pozsonyi, mind a szövetségi parlament illetékes bizottságai lesöpörték az asztalról. A jelen levő képviselők nem a jogos igény oldaláról közelítették meg a kérdést, egyre csak azt firtatták, miért nem felelnek meg nekünk a szlovák vagy a cseh nyelvű egyetemek, főiskolák. Talán nem tanulnak meg a magyarok olyan jól szlovákul, hogy elvégezhessék azokat? – tették fel számtalanszor a kérdést. Hiába érveltünk a finnországi svédek és más európai nemzetek példájával, mindkét parlamentben elvetették az egyetemalapítás gondolatát. A magyar nyelvű felsőfokú képzés iránti igény viszont továbbra is megmaradt. Ezért, mihelyt a községekről szóló törvény lehetővé tette, Komárom város önkormányzata létrehozta a városi egyetemet.

Miként esett a választás arra a három magyarországi főiskolára – tehát a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kecskeméti Kertészeti Főiskolai Karára, a Győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolára és a Soproni Benedek Elek Pedagógiai Főiskolára –, amely beindította levelező tagozatú képzését Komáromban?

Az induláskor ez a három szakirányzat bizonyult a legszükségesebbnek. Iskoláink tanítóinak átlagéletkora ugyanis rendkívül kedvezőtlen volt, az ezredfordulóra pedagógusaink több mint 50 százaléka elérte volna a nyugdíjkorhatárt. Abban nemigen bízhattunk, hogy Nyitrán keressék a megoldást erre a problémára – mint ahogyan nem is tették meg. Tehát ha nem akartuk, hogy a kétezres évek elejére magyar pedagógushiány miatt kelljen esetleg iskolákat bezárni, lépnünk kellett. A kertészeti irányú képzés beindítása is kézenfekvő volt: a szlovákiai magyarok többsége mezőgazdasági területen él, sok a magángazdálkodó, tehát ezen a téren is felkészült szakemberekre volt és van szükségünk.

A dolog szépséghibája, hogy időközben Szlovákiában egyetemi szintre emelték a tanítóképzést, aminek következtében az Önök végzőseit nem ismerik el szakképzett tanerőként.

Miután a mečiari időkben a számtalan gazdasági ellenőrzés során a legkisebb hiányosságot sem találták és semmilyen törvénybe ütköző cselekedetet nem tudtak ránk bizonyítani a hatalom képviselői, ehhez a fondorlatos megoldáshoz folyamodtak. Megjegyzem: a tanítóképzés Európa-szerte főiskolai, nem egyetemi szintű. A városi egyetemünk iránt megnyilvánuló rosszindulatot jól illusztrálja az alábbi példa: első végzőseink 1996 nyarán kérték az ekvivalenciát intéző hivatalt, illetve a nyitrai kar vezetését, ismerje el szakképesítésüket. Az új oktatási törvényt viszont – amely egyetemi szintűre emelte a tanítóképzést – csak október végén vitatta meg a parlament, és 1997 januárjában lépett hatályba. Peter Liba, a Nyitrai Pedagógiai Főiskola akkori rektora azonban kivárta a törvénymódosítást, és féléves késéssel elutasította diplomásaink kérését, egyben kiegészítő tanulmányok végzésére szólította fel őket. Megjegyzem, a Nyitrán 1996-ban végzett diplomásokat nem kötelezték a magiszteri fokozat megszerzésére. A rektorváltás után kedvezőbb légkör alakult ki, a nyitrai egyetem új rektora, Kluvanec professzor eddig pozitívan viszonyult a magiszteri utóképzéshez. Hallgatóink kétéves, önköltséges képzésen vesznek részt, és szinte valamennyien megszerzik a magiszteri fokozatot.

Mi a helyzet az óvodapedagógusokkal és a kertészmérnökökkel?

Szlovákiában az óvodapedagógusokat középiskolákban képezik, és sajnos végzőseink is ilyen besorolást kapnak. A jelentkezők száma mégis évről évre nő, idén például hatvanhárman voltak, közülük huszonötöt tudunk felvenni. Elismeréssel kell adózni ezeknek a fiataloknak, hiszen a későbbi anyagi megbecsülés hiányában is vállalják a hároméves továbbtanulást. Ezért is hiszem, hogy őket valóban a szakma szeretete hozza ide, aminek legnagyobb nyertesei a gyermekek lesznek. A kertészeti szakra általában olyanok jelentkeznek, akik magángazdálkodást szeretnének folytatni. Többen közülük elvégezték már a nyitrai mezőgazdasági egyetem gépészeti, közgazdasági, esetleg más szakát, de gyakorlati munkájuk során szükségük van magas szintű kertészeti, szőlészeti ismeretekre is, amelyeket itt megszerezhetnek. Tehát számukra sem a végzettségüket igazoló papír a legfontosabb.

A tízéves évfordulóra jelent meg a Közügy című jubileumi évkönyv, amelyet ön szerkesztett.

Az évkönyv nem szokványos. Megpróbáltam összefoglalni mindazokat a lényeges mozzanatokat, amelyek az önálló egyetem megalapításának kudarcához vezettek, és végigkísértem a Komáromi Városi Egyetem létrejöttét. Ebben segítségemre voltak azon személyeknek a visszaemlékezései, akik ott álltak intézményünk bölcsőjénél, és sokat tettek azért, hogy 1992 szeptemberében megindulhatott az oktatás a városi egyetemen. A kiadványban foglalkozom a szlovákiai magyarok 1918–39, illetve 1945 utáni iskolázottságával is. Kiemelném továbbá a végzett hallgatóink pályakövetését taglaló fejezetet, valamint a diplomásaink véleményét iskolánkról: pozitívumokat és negatívumokat egyaránt.

Szóljunk néhány szót a jövőről is. Továbbra is elegendőnek tartja ezt a három szakot, vagy foglalkoznak a bővítés gondolatával?

Ma is azt vallom, a szlovákiai magyarság felsőfokú képzése szempontjából hosszútávon csak az önálló magyar egyetem létrehozása jelenthez elfogadható megoldást. Feltételezem, hogy politikai képviseletünk sem elégszik meg a Nyitrán létrehozandó nemzetiségi kultúrák karával. Ezért az MKP, valamint a szakma képviselőinek is mindent el kell követnie azért, hogy 1920 után végre újra létrejöjjön Szlovákiában egy önálló magyar egyetem. Ez az intézmény három alappillérre épülhet, és mindhárom Komáromban található: az egyik a Budapesti Közgazdasági és Államigazgatási Egyetem komáromi székhelyen kívüli képzése, a másik a Kálvin János Teológiai Intézet, a harmadik pedig intézményünk, a Schola Comaromiensis. Az itt meglevő műszaki és szellemi potenciált egyesítve indulhatna el az a folyamat, amely végül önálló magyar egyetem megalakulásához vezethet.