„A biztonság fogalmát újra kell értékelni“

2010-ben lépett be a nagypolitikába, azóta egyszer már távozott a parlamentből, ám később visszatért, most pedig a Híd listáján a 11. helyet kapta. Pfundtner Edittel beszélgettünk.

Harmadik alkalommal indul a parlamenti választásokon, a korábbiakhoz képest most kapta a legjobb pozíciót. Ön szerint miért?

Mindhárom alkalommal benne voltam a választási lista második 10-esében. Azt gondolom, eddigi munkámmal bizonyítottam.

Miért mondott le a párt alelnöki posztjáról, és lépett ki a pártból a 2012-es választások után?

A Radičová-kormány alatt csöppentem bele a nagypolitikába, a párt alelnöke, parlamenti és önkormányzati képviselő is voltam, ami rengeteg munkával járt. Az előrehozott választásokat követően a Híd ellenzékbe került, én pedig úgy éreztem, hogy hasznosabb lehetek az ügyvédi szakmámban. Az ügyvédi munkámat nem tudtam sem időben, sem pedig terjedelmében összeegyeztetni a pártban végzett munkámmal, hiszen ellenzékben jóval többet kell dolgozni. Családanyaként pedig több időt szerettem volna a fiamra szánni, aki akkor lett felső tagozatos diák.

2014-ben viszont póttagként visszakerült a parlamentbe, de nem lépett vissza a pártba, miért?

A sors ajándéka, hogy 2014-ben újabb lehetőséget kaptam, amivel, úgy gondolom, élnem kellett. Igaz, hogy párton kívüliként tértem vissza, de idővel beléptem a Híd frakciójába. Abból, hogy a párt felkínálta nekem ezt a lehetőséget, kitűnik, hogy nem volt köztünk nézeteltérés, és folytathattuk az együttműködést, ráadásul sokkal könnyebb frakción belül végezni a parlamenti munkát. Ezenfelül visszakerültem az alkotmányjogi bizottságba, mely a legtöbb munkával jár, hiszen itt minden törvénytervezetet, ami a parlament elé kerül, meg kell vitatni. Az itt végzett munka azonban nemcsak egy szakterületre fókuszál, hanem széles teret ad arra, hogy a képviselő össztársadalmi problémákkal foglalkozhasson.

Ha sikeresen szerepelne a parlamenti választásokon, maradna ez a felállás? Tehát párton kívüliként, viszont a Híd frakcióban tevékenykedne?

Szlovákiában csak pártlistán lehet mandátumot szerezni. A Híd listáján velem együtt több olyan jelölt is van, aki nem tagja a pártnak. Nagy gesztusnak tartom, hogy a Híd olyanoknak is lehetővé teszi a választásokon való megmérettetést, akik nem tagjai a pártnak. Háromszor indultam a parlamenti választásokon, és mindhárom alkalommal a Híd listáján, minden alkalommal a párt frakciójának is tagja voltam. Úgy gondolom, hogy ez a jövőben is így fog működni. Egyazon értékrendet képviselünk, a párt programjában nincs közöttünk nézetkülönbség. Sikeres választásokat követően ezt az együttműködést szeretnénk folytatni.

Az ön egyéni kampánya eltér a Híd központi kampányától. Miért a „Biztonságban élni” szlogennel szólította meg a választókat?

Van egy megállapodás a jelöltek és a kampánystáb között a szlogenek egyeztetéséről. Én is egyeztettem. Azt gondolom, hogy napjainkban a biztonság fogalmát újra kell értékelni. Figyelni kell azokra az új jelenségekre, melyek a biztonságunkat veszélyeztethetik. Meglepett, amikor a sajtó ezt a szlogent valamiféle menekültellenes politikával kötötte össze, mert nem ez motivált. A biztonság számomra azt jelenti, hogy nem kell attól tartanom, hogy holnap elveszíthetem a munkámat, a megélhetésemet, vagy ha kórházba kerülök, és élet-halál harcot vívok, nem kell attól félnem, hogy nem lesznek mellettem nővérek, orvosok. A biztonság számomra azt is jelenti, hogy nem fordulhat elő az, hogy egy nőt agyonlőhet valaki az utcán, holott korábban segítséget kért a rendőrségtől. 2011-ben az én javaslatomra lett bűncselekmény, ha valakit zaklatásszerűen megfigyelnek. Nem szeretném, ha a sajtó csak az aktuális geopolitikai problémákra, a menekültekre vonatkoztatná ezt a szlogent, mert ennél jóval tágabb vetülete van.

Több párt a menekültválság köré építi a kampányát, nyilván az ön szlogenje is ezért kerülhetett a figyelem középpontjába. Egyetért a Híd menekültpolitikájával, vagy ön szerint ebben a kérdésben vannak rizikófaktorok?

A Híd álláspontja egyértelmű, a párt frakciója a parlamentben két alkalommal utasította el a kötelező menekültkvótákat. Szeretném leszögezni, hogy nem szabad alábecsülni a menekültválsággal kapcsolatos veszélyeket, ráadásul ez rendkívül veszélyes eszközzé válhat. Több párt erre alapozza kampányát. Szerencsére Szlovákiát közvetlenül nem fenyegeti veszély, ezért nem szerencsés, hogy mindenáron egyfajta veszélyhelyzetbe próbálják belemanőverezni az embereket, vagy különböző propagandaeszközökkel táplálni a félelmet, és ezzel szeretnének választásokat nyerni. Az ellenségképet nagyon egyszerű megalkotni, viszont nagyon-nagyon nehéz megnyugtatni a kedélyeket. Ezt a saját bőrömön is tapasztalhattam, amikor nyáron a fiammal részt vettünk a City Downhill kerékpárversenyen Pozsonyban. Ugyanakkor szélsőjobboldali csoportok tüntettek a menekültek ellen, és a „Megvédjük Szlovákiát” szlogennel megtámadták a békés nézőket, turistákat és a versenyzőket. Nagyon tartok attól, hogy a folyamatos félelemkeltés további erőszakos cselekedeteket eredményezhet.

Milyen problémák megoldásán dolgozna a parlamentben?

Össztársadalmi problémákkal szeretnék foglalkozni. Konkrét és hatékony korrupcióellenes intézkedésekre van szükség. Nagyon gyorsan fel kell lépni az egészségügyben uralkodó állapotok ellen, mielőbb meg kell állítani az orvosok és az egészségügyi nővérek tömeges elvándorlását. Természetesen a pedagógusok és az oktatásügy problémái sem tűrnek halasztást. Ebből is látható, hogy sok munka vár még ránk.