225 éve kellene türelmesnek lenni

II. József 1781. október 25-én kiadta kormányzásának egyik legfontosabb, soha vissza nem vont rendeletét, ami a vallási türelemről szólt. A rendelet kiadása fontos lépcső volt a protestantizmus elfogadtatásában Magyarországon is. Emellett annak a már korábban megkezdett politikának is jelentős eleme volt, amellyel az uralkodó az egyházat az államnak kívánta alárendelni.

A pápaság befolyásának korlátozása mint igény már Mária Terézia alatt megfogalmazódott. A buzgó katolikus (amúgy igencsak erkölcstelen) uralkodónő, talán tanácsosainak engedve, már 1767 májusában elrendelte, hogy a pápai brévéket csak uralkodói engedéllyel (placetum regium) lehet kihirdetni az osztrák örökös tartományokban. Egy évvel később felszámolta a kolostorok adómentességét, amelyet a pápától kaptak. Megtiltották az egyházfővel való közvetlen kapcsolattartást és azt, hogy a szerzetesrendek külföldről kapott utasításoknak engedelmeskedjenek.

A köztudottan felvilágosult II. József trónra lépésével a helyzet tovább éleződött. Elsőként megújította a már említett placetum regiumot, sőt Magyarországra is kiterjesztette azt. 225 éve pedig következett a „kalapos király” újabb akciója: kiadta a Türelmi Rendeletet. Ezzel hosszú évszázadok után gátat vetett a nem katolikusok üldözésének és zaklatásának a Habsburg Birodalmon belül.

Lehetőséget adott a protestánsoknak (evangélikusok és reformátusok) és a görögkeleti ortodoxoknak a szabad vallásgyakorlásra. A nem katolikusok számára is megnyitotta a magasabb hivatalokhoz vezető utat. Engedélyezte számukra – amennyiben anyagi lehetőségeik megengedték –, hogy templomokat építsenek és papot, lelkészt alkalmazzanak. Szakítva az addigi gyakorlattal kivonta a nem katolikusokat a katolikus püspökök ellenőrzése alól. Néhány hónappal később, 1782 januárjában feloszlatta a „hasznos tevékenységet” (értsd: oktatás, betegápolás és képzés) nem folytató szerzetesrendeket. Ez 140 kolostort és 1600-nál több szerzetest és apácát érintett. Vagyonukat elárverezték vagy a Magyar Kamara Vallásalapjának kezébe adták. Rövidesen a teljes egyházi vagyont a Vallásalap kezelésébe adta. Ennek indokaként azzal érvelt, hogy az egyházi személy vagy közösség nem tulajdonosa, csupán – szükségeinek megfelelően – haszonélvezője az egyházi vagyonnak. Központosítani szándékozott a papképzést, és beleszólt a szertartásrendbe is. A körmenetek évi számát egyben maximálta.

Ez már a pápának is sok volt. VI. Pius egy hónapot töltött Bécsben, hogy rábírja Józsefet a rendeletek visszavonására. Sikertelenül. (Az anekdota szerint II. József ráadásul még csak kezet sem csókolt az egyházfőnek, hanem kézfogással üdvözölte.) Ezt nevezzük „fordított Canossa járásnak”. Sőt egy évvel később, amikor az osztrák császár Rómába látogatott, a pápa további engedményekre kényszerült. Ezzel elérte azt, hogy az osztrák egyház nem szakadt el Rómától. (hetek.hu)