Támogatók nélkül is a dobogóra törnek

Először csak a férfiak ragadtak tekegolyót, hogy minél több fát taroljanak, majd 1978-ban kipattant egy újabb ötlet, s útnak indult a sikertörténet. Huszonkilenc évvel ezelőtt ugyanis megalakult a nagymagyari tekeklub női csapata is, hogy aztán a kilencvenes évektől kezdődően sikert-sikerre halmozzon. Az utóbbi évtizedben ugyanis bérletet váltottak a női extraliga bajnoki dobogójára.

Kezdetek az aszfaltpályán

„Megboldogult ifjabb Gódány István ötlete volt a női együttes létrehozása. Sokunkat hozott lázba ez a kósza gondolat, s azon nyomban neki is fogtunk a toborzásnak és az edzéseknek. Gódány Pityu lett az edzőnk, Lovász Vince bá pedig a sofőrünk. Később Szlanyicska Öcsi bácsi vett át minket, aki megtanította velünk a helyes testtartást, s azt is ő véste az emlékezetünkbe, hogy a mezt mindig be kell tűrni” – emlékezik vissza a kezdetekre a már 29 éve alapembernek számító Grello Erika. „Akkoriban még Pozsonyban, aszfaltpályán játszottunk. Milyen jó is volt összejárni. Sokan voltunk, de sosem veszekedtünk” – nosztalgiázik a főállású ápolónő. A beszélgetés közben arra is figyelmeztet, hogy nemcsak Nagymagyaron tekéztek a Csallóközben. „Somorjára és Csallóközcsütörtökbe is sokat jártunk. Milyen jó is volt összejárni a szomszédos csütörtökiekkel. Mindig finom zsíros kenyérrel és hagymával vendégeltek meg minket” – meséli nevetve Grello Erika, aki kétgyermekes édesanya.

Varga-dinasztiák

S mit szólnak az otthoniak, ha éppen nincs hétvégén ebéd a délelőtti meccsek miatt? – kérdeztük. „Mindig van ebéd, s ha véletlenül még sincs, akkor ki mit talál kaja van: kinyitják a hűtőt, s valamit biztosan találnak“ – vágja rá kicsit sértődötten, de aztán már nevetve Vlahy Éva, a három gyermekes családanya, aki a hölgyek újdonsült csapatvezetője is egyben. Elmondása szerint szívfájdalma, hogy gyermekeit nem tudta igazán megszerettetni a tekével, de szurkolni azért gyakran bejárnak. A csapatból ezzel többen is így vannak, kivételt csupán a kollektíva egyik postásnője, Varga Mária képez, akinek lánya, Varga Krisztina is a felnőtt nagymagyari csapatban versenyez. A másik szerencsés a szintén levélhordó Varga Éva, akinek fia, a 14 éves Varga Tibor a csallóköziek legújabb reménysége. Ráadásul nem is akármilyen évben született. „Éppen 1994-ben, mikor a női csapat feljutott az extraligába“ – vágja rá Varga Éva.

A betegek is figyelik őket

Csicsay Máriától, a háromgyermekes főállású pincérnőtől azt is megtudtuk, hogy „a csapat általában hétfőn edz együtt, aztán pedig aszerint folytatódik a munka, hogy a különféle elfoglaltságok miatt ki hogyan ér rá.“ Grello Erika például szolgálatba jár, de a betegápolásnak más előnyei is vannak. „Milyen jó néha dicsekedni a sikerekkel. Van olyan betegünk, aki még az interneten is izgatottan figyeli az eredményeket“ – árulta el Grello Erika. A már nagymamai feladatokat is betöltő Bartalos Évától azt is megtudtuk, hogy „leginkább a térdet és a csuklót veszi igénybe a teke, s néha az izületek is nagyon fájnak. De aki rajong ezért a sportért, gyorsan hozzá tud szokni“ – fűzte hozzá a kétgyermekes édesanya.

Elpártolt szponzorok

S vajon mennyire költséges a nagymagyariak egyik legnépszerűbb sportága? „Nem nagyigényű sport, de a távolságok miatt drága az útiköltség. Autókkal járunk az idegenbeli mérkőzésekre, a férjek is besegítenek, vagy néha a focisták is hozzájárulnak. De ez is egyre nehezebb. Régebben még szponzoraink is voltak, ma már inkább csak a községháza támogat minket. Pedig mi országos szinten is öregbítjük a falu hírnevét, ami ugyebár nem kis dolog“ – szomorkodik Vlahy Éva csapatvezető, és a kollektíva nevében beszél, mikor annyit kér: „Ha valaki szereti a sportot, és szeretne támogatni egy nagyon jó hangulatú, összetartó kollektívát, akkor ne habozzon!“

„Szeretetből csináljuk”

Nagymagyaron nemcsak a támogatók elfordulása, hanem az utánpótlás megcsappanása miatt is búslakodnak. „Sok fiatal érdeklődik a teke iránt. Az első kérdés, hogy mennyit lehet vele keresni. Mikor megtudják, hogy mi ezt szeretetből űzzük, akkor inkább elfordulnak. Nekik már a baráti szeretet, az edzések leírhatatlan hangulata keveset jelent. Helyette ott a DVD meg az internet. Sajnos idáig jutottunk“ – értetlenkedett Vlahy Éva. A felnőtt női csapatban a tapasztalt versenyzők mellett egyébként két új tehetség is tarol. Az egyik a már említett Varga Krisztina, a másik pedig a szakácsnőként tevékenykedő 22 éves, Tamássy Éva, aki első idényét tölti a felnőttek között. Azért ne feledkezzünk meg az osztrák Bundesligába szerződött válogatottról és ifjúsági világbajnokról, a mindössze 18 éves Marics Éváról, valamint a legfiatalabb tehetségekről, Varga Tiborról és Katona Róbertről sem. Ha őket is figyelembe vesszük, azért már nem is annyira elkeserítő a nagymagyari utánpótlás helyzete.

Romániai nosztalgia

A sportoló hölgyek eddigi legemlékezetesebb sikere egybehangzóan a 2001-es romániai Európa-kupa. „Abban az évben a bajnokság harmadik helyén végeztünk, de az extraliga ezüstérmese (Spišská Nová Ves) visszalépett, és minket kértek fel, hogy induljunk. Azonnal igent mondtunk a nem mindennapi lehetőségre. Kellemes napokat töltöttünk el Romániában“ – nosztalgiáztak a csapat idősebb tagjai. A hölgyek azt is elárulták, hogy idén is azzal a céllal vágtak neki az extraligának, hogy a harmadik helyen szeretnének végezni. Ez az együttes eddigi legjobb eredménye, s az utóbbi években rendre oda is érnek a dobogóra. Idén immár tizenharmadik idényüket kezdték meg a honi elit osztályban, s ha nem babonásak, akkor ez a vágyuk most is teljesülhet.

Emléktorna december közepén

Marics István tájékoztatása szerint 2007. december 15-én a nagymagyari tekecsarnokban egy négyestorna keretén belül ünneplik meg a tekeklub megalakulásának 50. évfordulóját. „A hazai női és férfi csapaton kívül vendégül látjuk az I. ligás galántai, valamint a rakovicei együttest is” – közölte. (kb)