Pihenés és januári áremelések után

Pozsony. A munkaszüneti napok szempontjából a karácsonyi ünnepek idén szerencsésen alakultak. Aki csak tehette, már a szentestét megelőző két napon szabadságolt. Többen igyekeztek szilveszterig kitolni a pihenést, akiknek sikerült, két hét szabadsága volt. Sokan nem is tudatosítják, hogy az ünnepi készülődés is „rányomja a bélyegét” az ember lelki világára, sőt az ünnepi hangulatnak vannak „utóhatásai”.

Az ünnepi készülődés mindig kihívás, az emberek nagy többsége komoly elvárásokat támaszt, a karácsonyi készülődést egyfajta csodavárás hangulata hatja át. Ezek a pozitív elvárások emelik ki az ünnepet a hétköznapok szürkeségéből. Csakhogy az emberek jó része a tévé előtt töltötte az ünnepeket.

AKTĺV ÉS PASSZĺV PIHENÉS

Strédl Terézia lapunknak elmondta, a passzív pihenés nem a legmegfelelőbb formája a lazításnak, mindenképpen kiegyensúlyozottságra kell törekedni.

A pszichológus szerint aki csak a tévét nézte, vagy magányosan olvasgatott, remek találkozási lehetőségeket hagyott ki, ugyanis a szinte a nyári szabadságokhoz hasonló tartamú vakáció ideális lehetőség volt a feltöltődésre. Több helyen lehullott az első hó, befagytak a tavak, ez újabb kikapcsolódási lehetőségek sorát nyithatta meg. A szakember szerint azok tették jól, akik gondot fordítottak az alváshiányos állapot pótlására is, főként a szilveszteri mulatozás után.

A hosszabb szabadság után egyesek nehezen állnak ismét munkába. Strédl Terézia szerint a hölgyeknél két végletet különböztethetünk meg. Az egyik csoport az, amely számára szinte megváltás, hogy a szokatlanul hosszú főállású háziasszonykodás után végre viszszamehet „pihenni” munkahelyére. Ezzel szemben a másik csoport – az „ősanya-típus” – nehezebben zökken vissza a hosszabb kihagyás után, ez a típus ugyanis szeret otthon lenni, a családjával foglalkozni. A gyermekek számára sem kellene gondot okoznia visszaülni az iskolapadba, legfeljebb az első egy-két napban nehezebben tudnak figyelni a tananyagra.

NEM KAPUNK ÁRSOKKOT?

Az új év – mint ahogy már megszoktuk – a kormányzati kommunikáció nyelvén szólva árkorrekcióval, azaz áremelkedésekkel jár. A pszichológus szerint az áremelkedések nem hatnak sokkoló erővel a lakosságra, mert annak egyébként is kicsi a vásárlóereje. Az emelkedések tényével az emberek jobbára a következő hónapban konfrontálódnak majd. Egy-egy új helyzetben a pszichológusok az alkalmazkodási időt három hónapra teszik, s mire a negyedéves számlák megérkeznek, ezen az emberek már túl lesznek.

Lampl Zsuzsanna szociológus szerint az áremelések kapcsán nem várható a társadalmi elégedetlenség manifesztációja. A felsőbb rétegnél nem következik be életszínvonal-esés, míg a középréteg és az alsóbb réteg átcsoportosítja kiadásait, ez redukcióval jár bizonyos területeken. A passzivitás részben annak tudható be, hogy a szlovákiai társadalom – egymástól független felmérések szerint – elvesztette „ingerlékenységét”. Vagyis az emberek ugyan elégedetlenek, de senki sem gondolja komolyan, hogy a számára negatív társadalmi folyamatok ellen bármit is tehetne.

A szociológus felhívta a figyelmet arra, hogy a vizsgálatok szerint a szlovákiai magyarok általánosságban félnek a gazdasági helyzet romlásától. Ha azonban arról kérdezik őket, hogyan fog ez az ő életükben jelentkezni, általában azt válaszolják: életszínvonaluk a régi marad, esetleg emelkedni fog. Lampl Zsuzsanna elképzelhetőnek tartja, hogy a szlovákiai magyar válaszadók azért vélekednek így, mert lefelé korrigálnak, azaz az összehasonlításnál azt veszik alapul, hogy a legszegényebb rétegnél még mindig jobban élnek.