INTERJÚ

Decembertől számítva tíz hónapon keresztül, 2008. szeptemberéig folyik az aláírásgyűjtés. Hogyan juttatják el az íveket a közösségekhez?

Több csatornán keresztül – így aktivistáink útján, akik részt vesznek majd a magyarlakta falvak rendezvényein, valamint társadalmai szervezeteink, a Csemadok, illetve a Szövetség a Közös Célokért meglévő területi irodáinak közreműködésével.

Mely szervezetek állnak az aláírásgyűjtés hátterében?

A Never Again Polgári Társulás, a Csemadok, a Szlovákiai Keresztyén Egyház, valamint a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége kezdeményezte a petíciót.

A Csemadok a közelmúltban közel 14 000 aláírást gyűjtött össze a Pátria Rádió ügyében. Várható-e, hogy a kárpótlás ügye több személyt mozgósít?

Nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni, de mindenképp kifejezésre kell juttatnunk azt a tényt, hogy a 1945–48 közötti korszak máig nincs lezárva, és közösségünk tagjait ez máig érinti és foglalkoztatja.

A kezdeményezők megszólították a szlovák civil szféra képviselőit is…

ĺgy igaz, mégpedig a sajtón keresztül, ám felhívásunkra eddig egyetlen szlovák szervezet sem reagált. Pedig nyíltan vállalt célunk éppen az, hogy a szlovák parlament határozata ellenére is tárgyalóasztal mellé ültessük a közélet, a civil szféra képviselőit. A dekrétumok ugyanis határt vonnak magyarok és szlovákok között, elválasztanak bennünket.

Mi lesz az aláírt ívek sorsa?

Szeptemberben szeretnénk a szlovák és az európai parlament elé terjeszteni azokat. Hogy ennek tükrében mérlegeljék: egy huszonegyedik századi európai uniós tagállamban nem lehet egy, már hatvan évvel ezelőtt is embertelennek minősített, az emberi jogokat semmibe vevő jogszabályt életben tartani, megerősíteni. (la)