Felemás megemlékezés

A fák törzsére erősítik a koszorúkat a családtagok. Nem készült még el a hejcei emlékmű és a 42 emlékoszlop felállításával is késik a szlovák védelmi minisztérium. A szerző felvételeA szlovák védelmi minisztérium érthetetlen okokból az áldozatok hozzátartozóit meg sem hívta a rendezvényre, de a családtagok zöme természetesen eljött a Borsod-megyei kisközségbe. Többségük tegnap a tragédia helyszínén, a Borsó-hegyen is szerette volna leróni kegyeletét, ám nem volt elegendő szállítóeszköz, hogy feljussanak a nehezen megközelíthető terepre. Többen ezért gyalog indultak el a hegyre, másokat a katonák vették fel gépjárműveikre. A látottak alapján az embernek óhatatlanul az az érzése támadt, hogy nem a hadsereg, a katonák igyekezetével és segítőkészségével van a baj, hanem inkább a döntéshozók szakmai és emberi hozzáállásával.

A helyszínre érkező hazai és külföldi újságírók és tévéstábok munkáját viszont nagyban megkönnyítette, hogy őket délelőtt katonai teherautóval felvitték a Borsó-hegyre, de az szintén érthetetlen, miért csak a fotósokat és az operatőröket engedték felszállni a járműre. A fura döntés következményeként nem egy riporter órákig bóklászott tétlenül a faluban, míg operatőre nélküle forgatott a tragédia helyszínén. A Borsó-hegyen lévő emlékműnél később koszorúkat helyeztek el a megjelentek, és közösen imádkoztak az elhunytakért. Az a momentum viszont, amikor František Kašický, a védelmi tárca első embere egy hirtelen ötlettől vezérelve kivált a tömegből, és egyedül besétált a lezuhanó repülőgép által az erdőben letarolt tisztásra, kissé furcsán vette ki magát. A déli verőfényben botladozó hadügyminiszter inkább groteszknek és hatásvadásznak hatott abban a pillanatban, mint megtörtnek.

A tragédia helyszíne egy évvel a szerencsétlenség után már kisebb temetőre hasonlít, hiszen szinte minden elhunyt katonának fejfája és emléktáblája van, a hozzátartozók a fák törzsére erősítették szeretteik fényképét is. A rengeteg koszorú, virág és mécses azt mutatja, a családtagok is inkább ezt a helyszínt tekintik a tragédia valódi emlékhelyének. Délután a község emlékparkjában volt alapkőletétel, itt csak egy apró kellemetlenség történt. A rendezvényen az egyik civil szervezet a katasztrófa egyetlen túlélőjének, Martin Farkaš feleségének is apróbb ajándékot adott át. A Kristályszív odaítélésének indoklását a tolmács magyarra úgy fordította, hogy a hölgy azért érdemes erre a díjra, mert „hozzátartozója elvesztését nagyon nehezen viselte”.

A tegnapi megemlékezésen Martin Farkaš is részt vett. Bár előzőleg a TV2 riporterének megígérte, hogy nyilatkozik, végül a tévéstábok hatalmas érdeklődését látva megváltoztatta eredeti elhatározását, és egyetlen újságírói kérdésére sem válaszolt. A megemlékezés tagadhatatlanul legmegrázóbb és talán legemberibb pillanata az volt, amikor a ceremónia után az elhunytak hozzátartozói Martin Farkašhoz léptek és üdvözölték őt. Egyesek csak bátorítóan kezet szorítottak vele, mások – vélhetően az egyik áldozat nagyszülei – zokogva ölelték át, mintha elvesztett unokájukat szorítanák magukhoz.