Az Új Szónak írta: Göncz Árpád

Téli útNagy József metszete A karácsonyi köszöntést, úgy hiszem, mindenekelőtt jókívánságokkal kell kezdeni: szívemből remélem, hogy többségük el tudja felejteni a hétköznapok gondját a karácsonyi gyertyák fényében, és a külvilág fagyától mindannyiukat megvédi családi otthonuk melege. Ha történetesen kívül rekedtek ezen a szívmelengető körön, remélem, akad ember, aki kezét nyújtja nekik, és ilyen vagy olyan módon megosztja velük a maga ünnepének örömét.

S bár a pozsonyi Új Szót sokan olvassák, szeretettel köszöntök mindenkit, nemcsak azokat, akik az Új Szó olvasói, hanem azokat is, akiknek a kezébe ilyen-olyan okból el sem jut a lap karácsonyi száma.

Nem hiszem, hogy egy köszöntőben helye volna az esztendő politikai elemzésének, nem hiszem, hogy állásfoglalást kívánnának tőlem a napi politika, az önkormányzati választások és a közeljövőben sorra kerülő országgyűlési választások kérdéseiben. Egyet mondhatok: tökéletesen megbízom a szlovákiai magyarok bölcsességében, helyzetismeretében és helytállásában. Büszke vagyok az önkormányzati választásokon tanúsított aktivitásukra. Mindent összevetve, Magyarországon élő magyar emberként büszke vagyok a Szlovákiában élő magyarokra. Amit a jövő esztendőben is kérni szeretnék – az itt és ott élő magyaroktól egyaránt: figyelő szemüket ne vegyék le egymásról, tanuljanak egymás hibáiból, tévedéseiből és eredményeiből, és egy pillanatig se felejtsék: egy nép, egy nemzet tagjai vagyunk, és ha határ választ is el egymástól mindaddig, amíg mindkét ország európai uniós tagsága meg nem valósul, ez a határ a lelkekben átjárható. Sorsközösség fűz minket egymáshoz, elválaszthatatlan sorsközösség. Megkockáztatnám: nemcsak bennünket, magyarokat, hanem a két országot is, amelynek történelme évszázadokig összefonódott, s mióta szétvált, azóta is mélységesen hat egymásra. Térségünk gondjai majdnem azonosak, megoldani csak közös jóakarattal tudjuk.

Isten áldását kérem hát a határ mindkét oldalán élő magyarokra és mindkét ország bármilyen nemzetiségű lakójára!