Az e-mail nem vírus

„A Microsoft bejelentette, hogy egy új e-mailen terjedő vírus garázdálkodik az interneten. Egyelőre nem létezik ellene hatékony védelem, éppen ezért ha valaki egy Nagymama mosószappana tárgyú levelet kap, azt semmiképpen sem nyissa ki! Ellenkező esetben a vírus megsemmisíti a számítógépen tárolt összes adatot, valamint a hardvert is használhatatlanná teszi. A további bajok elkerülése érdekében küldd el ezt a levelet a lehető legtöbb ismerősödnek. ”

Bátran állítható, hogy nincs a világon olyan e-mail felhasználó, aki kisebb-nagyobb rendszerességgel ne találkozna a fentihez hasonló „vírusjelentésekkel”. A jóhiszemű számítógép-felhasználó sajnos komolyan veszi a hasonló riogatásokat, és küldi tovább százszámra az üzeneteket, közben pedig rettegve mustrálja saját postaládáját is gyanús üzenetek után kutatva. Azonban az esetek 99 százalékában a háttérben mindössze egy piszkos fantáziájú informatikuspalánta űzi kedvenc szórakozását, s ezzel ezrek életét keseríti meg.

Hasonló a helyzet a különféle piramisjátékokkal is, amelyek fantasztikus ajándékok reményében késztetik a bátor emilezőket az üzenetek továbbítására. Küldd tovább húsz embernek, és kapsz egy mobilt! – hirdeti a fejléc. Sajnálatos módon a címzettek többsége elhiszi a leírtakat, s az ígért telefon reményében gőzerővel gyártja az üzenet másolatait. Pedig nem is kéne hozzá túl nagy erőfeszítés, hogy az illető utánaszámoljon, mennyi telefont is kéne szétosztani ahhoz, ha az a húsz egyén, akinek ő továbbította levelét, egyenként még húsz játékost, majd az a 400 ember is még 8000 társat szervez be a tuti üzletbe, és így tovább. Nagy valószínűséggel egész Tajvan gyártókapacitása nem lenne elég ahhoz, hogy elegendő készülékkel lássák el piciny országunk netezőit.

Ugyanez a helyzet a futótűzként terjedő vírusriasztásokkal is. Pedig itt is elegendő lenne megérteni az e-mail, valamint a levelezőprogramok működési elvét. Első és legfontosabb tudnivaló az, hogy egy elektronikus levél semmilyen körülmények között nem funkcionálhat vírusként. Ennek egyszerű magyarázata ott keresendő, hogy a levelezőprogramok egy e-mail megnyitásakor csupán annak szövegrészét olvassák be, és tárják szemünk elé. Ezzel ellentétben a számítógépes vírusok minden esetben egy programállományban találhatóak, és annak elindításával kelthetőek életre. Ezért hát az e-mail sem lehet vírus, csupán annak hordozója, amit általában egy kihívásoktól túlfűtött számítógépzseni csatolt állományként mellékel üzenetéhez. Sajnos vajmi kevés eszközünk van ahhoz, hogy megakadályozzuk az efféle üzenetek fogadását, ugyanakkor aprócska odafigyeléssel elejét vehetjük a vírusok pusztításának úgy, hogy például egy számunkra ismeretlen címzettől kapott csatolt állománynyal való munkánkat nem annak megnyitásával, mint inkább eltávolításával kezdjük, mivel nagy a valószínűsége, hogy a feladó nem éppen jóindulatból küldözget nekünk gyakran több száz kilobyte-os állományokat. Ilyen hozzáállással megelőzhető, vagy legalábbis mérsékelhető lett volna például az „I love you” vírus által okozott pusztítás is, mivel a szerelmes üzenettől felizzott munkásemberek az elővigyázatossággal mit sem törődve sorra nyitották meg a levélhez csatolt állományt.

Mint utólag kiderült, nem kellett volna. Mentségükre legyen mondva, hogy nem csak ők okolhatók a károkért. Az „I love you” vírus sok más társával egyetemben az MS Outlook levelezőrendszerének köszönheti erejét, tudniillik csupán ez a program tudja „biztosítani” az ilyen férgek működéséhez szükséges környezetet. Általában ezek a vírusok más levelezőprogramban oly ártalmatlanok, mint egy óvatlanul elindított pasziánsz. Mindezek mellett semmiképpen nem árt az elővigyázatosság. Hasonló körültekintéssel tanácsos eljárni szövegdokumentumok fogadása és megnyitása során is, habár ilyenkor annyi előnyünk van, hogy a szövegszerkesztő által felkínált makro-programok letiltásával teljes biztonsággal megnézhetjük a fájl tartalmát. A megoldás tehát roppant egyszerű. A gyanús üzeneteket tanácsos inkább azonnal törölni, mint egy véletlen mozdulattal izgalmasabbá tenni életünket, esetleg huzatosabbá pénztárcánk féltett rekeszeit. S végül azt se feledjük, hogy a fentiekhez hasonló riogató leveleket magunk és számítógépes társaink idegrendszerének kímélése céljából a továbbküldés helyett inkább rövid úton távolítsuk el!