Az agrárszektor küzd és jobb feltételekben bízik

Az agrártermelők legnagyobb ellenállását és nemtetszését a közvetlen agrártámogatások megvonására vonatkozó hír váltotta ki. Pontosabban az, hogy – 2004-es csatlakozással számolva – a társult országok mindössze az egynegyedét kapnák közvetlen agrártámogatások formájában annak, amit ma az uniós gazdák. Mi több, az átmeneti időszak, tehát a negatív megkülönböztetés 10 évig tartana. A szlovák agrártermelők elfogadhatatlannak tartják a brüsszeli döntést, ám cseh vagy lengyel kollégáikkal ellentétben egyelőre nem terveznek látványos tiltakozó megmozdulásokat. Ivan Oravec, az Agrárkamara elnöke lapunknak kifejtette: előbb kivárják a kormányprogram elfogadását és azt, hogy miként dönt a parlament a jövő évi költségvetésről és az agrártárca jövő évi keretéről. „Csak akkor tudunk belenyugodni a 25 százalékos közvetlen kifizetésekbe, ha az EU egyéb forrásaiból és alapjaiból megkaphatjuk azt az összeget, amely révén a szlovákiai agrártermelők és élelmiszeripari gyártók egyforma versenyfeltételekbe kerülnek uniós társaikkal. Ellenkező esetben a termelőink versenyképessége évről évre csökkenni fog, mígnem teljesen kiesnek a piacról. Egyenlőtlen versenyfeltételek esetén a termelési kvótákat sem tudjuk majd megtölteni” – kommentálta a brüsszeli döntést Ivan Oravec. Szavai szerint most a társult országok kormányain a sor, hogy egyeztessenek és egységes álláspontot kialakítva követeljék Brüsszeltől a negatív megkülönböztetés megszüntetését, valamint az átmeneti időszak lerövidítését. Simon Zsolt mezőgazdasági miniszter mindenesetre bizakodik, hogy tárgyalások útján sikerül lerövidíteni a 10 éves átmenetet, illetve Szlovákiának sikerül magasabb termelési kvótákat kiharcolnia, főként a tej, az izocukor és a marhaállomány esetében. A pozsonyi Agrárgazdasági Kutató Intézet (VÚEPP) számításai szerint a szlovákiai agrárium – 2004-es csatlakozás esetén – 7,2 milliárd koronás saját ráfordítás esetén 21 milliárd koronányi támogatást kaphatna EU-forrásokból. Az EU-csatlakozás tehát mindenképpen előnyös, a kihagyás vagy a kimaradás lenne a lehető legroszszabb az agrártermelőkre és az országra nézve egyaránt. Ezt egyébként Oravec szavai szerint az agrártermelők többsége tudatosítja. Ugyanakkor aggasztja őket, hogy amíg a lengyel kormány 16 százalékkal növeli a mezőgazdasági tárca jövő évi költségvetését, a cseheké pedig 1,5 milliárd koronával gyarapodik, addig a szlovák agrárköltségvetés csak 200 millióval lesz nagyobb az ideinél. (Ez a többlet is az EU-csatlakozással összefüggő agrárinformációs rendszer kiépítésére, illetve a BSE-monitoringra megy el, s nem a versenyfeltételek kiegyenlítésére.)

Az első sajtóvisszhangok alapján úgy tűnik, hogy a társult országok kormányai szerint az igazi baj tulajdonképpen nem is az, hogy a tagjelöltek a csatlakozástól csak a most uniós tagállamok közvetlen mezőgazdasági támogatásának huszonöt százalékát kapnák, hanem az, hogy a felzárkózást egy tízéves átmenetben képzelik el a tizenötök. A lengyel, cseh és szlovák agrártermelők szerint ezt a hátrányt magasabb termelési kvóták megítélésével sem lehetne ellensúlyozni. A cseh gazdák azzal fenyegetőznek, hogy elutasítják az EU-csatlakozási referendumot. (gyor)