A tolvaj a halottakat sem tiszteli

Egy zselízi virágkereskedő mondta el, hogy tavasszal két sírra ültettek ki muskátlikat, a nemesebb, a drágább fajtából, ám sajnos ezt a műveletet négyszer kellett megismételniük, mert azokat valakik minden éjjel vandál módon kiszaggatták és ellopták. Negyedszerre már csak árvácskát ültettek – ez megmaradt, a finnyás tolvajoknak nem kellett az egyszerűbb virág. A kereskedő tapasztalatai szerint előfordult már, hogy a tőlük vásárolt cserepes és vágott krizantémot lelopták a sírokról, de a vásárlók az egyre gyakoribb koszorúlopásokra is panaszkodnak. Egy kis faluban történt az az abszurd eset, hogy a tolvajok tavaly november 2-án fényes nappal családostul és nagy meghatódottsággal vitték ki szerettükre azt a koszorút, amelyet előző nap a falu egy másik temetőjének sírjáról loptak el.

A kassai köztemető a maga 35 hektárjával és 40 ezer sírjával az ország legnagyobb sírkertje. A lopások mindennaposak, mivel a sírok őrzésére csak nyolc embert tudnak alkalmazni. Nem ritka, hogy bronzszobrokat és díszlámpákat is ellopják az erre szakosodott tolvajok. Ottjártunkkor egy idős férfi egy másfél méteres kőkereszt eltűnését jelentette a gondnokságon, az valószínűleg új „névvel” fog megjelenni egy másik temetőben. Az üzemeltetést néhány éve egy magáncég vette át a várostól. A Rekviem cégnek a tolvajok mellett az önjelölt mesteremberekkel is meggyűlik a baja. A hatalmas temetőben ugyanis gyakoriak a feketemunkások. Mikuláš Uram, a cég vezetője elmondta, hogy ezek sírgondozást, gyomlálást, felújítást, sőt betonozást is vállalnak, a rendes ár tizedéért. A munka minősége azonban rendkívül silány, és ezek a „mesterek” természetesen sem jótállást nem vállalnak, sem számlát nem adnak, viszont a Rekviem embereinek adják ki magukat. Rajtakapás esetén rendszerint azt állítják, hogy rokonaik sírjánál tevékenykednek. A temető üzemeltetője kéri a hozzátartozókat, ne vegyék igénybe a feketemunkások szolgálatait, mert ezzel törvényellenes tevékenységet támogatnak.

Annak ellenére, hogy Losonc és Rimaszombat köztemetőiben állandó gondnok dolgozik, megtörténnek apró lopások. Halottak napja tájékán gyakori a virág és a koszorú lopása, áthelyezése. A távolabb lakó rokonok néha már az ünnep előtt néhány nappal elhelyezik virágaikat a sírokon. Sokaknak még erre sem telik, így aztán egyszerűen „áthelyezik” a csokrokat. Gyakran eltűnnek a díszesebb mécsesek, vázák, kisebb szobrok. A színesfémből készült kegyeleti tárgyak lopása is előfordul. A temetőgondnokok véleménye szerint amíg mindezt nem fogják kellendő szigorral büntetni, óhatatlanul előfordulnak majd a temetői lopások.

A komáromi temetőt a napokban este hattól reggel hatig egy őrző-védő társaság két tagja felügyeli, a mintegy 30 hektárnyi sírkertben így próbálják elejét venni a lopásoknak és a tűzeseteknek. „Kisebb tüzek minden évben előfordulnak, de komolyabb kár eddig szerencsére nem keletkezett” – mondta Horváth Éva, a temető gondnoka. Sajnos a lopásokat sem sikerül teljesen megelőzni, bár ilyenkor sem lopnak többet, mint egész évben.

„Tavaly innét a harmadik síron találtam rá a csokromra” – mondja egy idős asszony a nagykaposi temetőben. „A szomszédasszony sírjáról meg a művirágot vitték el. Hogy milyen világ ez...! Már a halottakat sem tisztelik” – teszi hozzá halkan. „Folyamatosan jelen vagyunk a temetőben, mindenszentek előtt egy, utána két héttel külön szolgálatot tartunk. De így sem tudjuk őrizni a sírokat”– mondta a temető üzemeltetőjének vezetője. Királyhelmecen még ennél is furcsábbakat tudtunk meg: a két városi temetőben nem képesek a felügyeletet ellátni. Amikor nyugdíjas éjjeliőrt állítottak, azt megfenyegették. Egyesek odáig alacsonyodnak, hogy a sírról lopott élő virággal mennek például névnapot köszönteni. Falun inkább a mécsesek és világító műgyertyák kelendők, amelyeket egy liter borért adnak el a hétvégiház-tulajdonosoknak.

A felsorolt eseteket nem tudják hatékonyan megakadályozni. A tolvajokat tetten érni nehéz, a városi és a helyi rendőrök pedig már csak az eltulajdonított érték nagysága miatt sem foglalkoznak komolyan effajta ügyekkel. (buch, juk, szasz, vkm, déva)