Kiszámíthatóbb piaci viszonyok között

A Milex Galanta Rt. már megkapta az uniós működési engedélyt, ehhez azonban az utóbbi másfél esztendőben meg kellett oldania azoknak a fejlesztési és beruházási elképzeléseknek a zömét, amit a két évvel ezelőtt libanoni tulajdonba került cég vezetése eredetileg 8-10 évre tervezett. A sajtkedvelők bizonyára jól ismerik a Kaskaval, Akawi és Cedar nevű sajtokat, amelyek elsősorban a közel-keleti piacokon öregbítik a szlovákiai tejpiac hírnevét. Nos, a galántai tejgyár termékei a fenti döntés következtében a jövőben is gazdagítani fogják a piaci kínálatot.

Csorba Gábor a részvénytársaság elnöke szerint, aki a libanoni cég magyarországi képviseletéről került a mátyusföldi tejüzem élére, mintegy 50-60 millió korona értékű beruházást kellett gyorsított ütemben megvalósítaniuk ahhoz, hogy az üzem működését, működtethetőségét alapvetően meghatározó engedélyezési követelményeknek eleget tegyenek. Az 50 évvel ezelőtt épült tejgyárra ráadásul már nagyon ráfért egy átfogó felújítás. Első lépésként a minősítés által megkövetelt legfontosabb higiéniai és környezetvédelmi előírások teljesítésére összpontosítottak, a gyártó csarnokhoz hozzáépítettek egy teljesen új higiéniai egységet, ahol a dolgozók átöltözése, étkezése már az új követelményeknek megfelelően van megoldva. Komoly beruházást eszközöltek a környezetvédelem terén is. A tejfeldolgozás melléktermékeként keletkező savót ma már nem a szennycsatornába eresztik, hanem elkülönítve, leszűrve egy másik feldolgozó cégnek adják el, amely ezt újra feldolgozza. A szennyvíztisztítót folyamatosan korszerűsítve a végső fázisban vegyileg teljesen közömbösített vizet juttatnak majd vissza a csatornahálózatba.

Nyilvánvaló, hogy a gyorsított ütemű fejlesztés, amellyel eredetileg nem ilyen ütemben számoltak, jelentős terheket rótt a cég forrásainak felhasználására is. Ráadásul tavaly az állami piacszabályozási alap forráshiányokra hivatkozva jelentős késéssel és a vártnál kisebb mértékben támogatta a tejtermékek kivitelét, ami a galántai tejüzem gazdálkodásában is komoly érvágást jelentett, hiszen köztudott, hogy a cég termékeinek 80 százaléka exportra készül. Az ehhez folyósított állami támogatás nélkül, illetve csökkenésével a külföldi piacok megtartása és a versenyképesség került komoly veszélybe. Csorba Gábor példaként említette, hogy amíg Magyarországon az 1 tonna tejtermék kivitelére jutó támogatás mértéke 1800-1900 dollár között mozog, a szlovákiai támogatás ennek csupán a fele, s ilyen feltételek között kellett megtartani azokat a piacokat, amelyek stratégiai szempontból a cég számára fontosak. Nem beszélve a dollár árfolyamának zuhanásszerű eséséről, amely növelte az exportból eredő veszteséget.

Az elnök azonban úgy véli, a folyamatot nem lehet leszűkíteni az utóbbi másfél-két esztendő történéseire, ehhez látni kell, hogy a kilencvenes években honnét indult maga az ország és az agrárágazata, milyen hátrányban volt a környező országokkal szemben, s hogyan jutott el a mai szintre. Véleménye szerint 99-től már érezhető volt egy egészséges folyamat, amelynek eredményeként Szlovákiát is az uniós tagországok közé sorolták.

Kétségtelen azonban, hogy az ország agrárgazdaságát, annak fejlődését elsősorban a tőkehiány okozta feszültségek befolyásolták. Nem titok, hogy volt olyan időszak, amikor a körbetartozás az ágazatban szinte mindenkit érintett. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a mezőgazdasági termelők számára a tej az az egyik rendszeres pénzforrás, amellyel folyamatosan számolhatnak, ez biztosít rendszeres jövedelmet a gazdaságokban.

Az ágazatban felgyülemlett feszültségek következtében az elmúlt időszakban a termelők között érezhető volt bizonyos fokú elbizonytalanodás, hiszen nem lehetett tisztán látni, hogy a kiviteli támogatások lecsökkentése végülis hogyan hat majd vissza az értékesítésre, s ennek nyomán a tejfelvásárlásra is, sőt, az sem volt biztos, hogy mely üzemek felelnek meg az EU-követelmé-nyeknek. Csorba Gábor nem titkolja, hogy a rekonstrukció ideje alatt a termelőktől átvett tejet csak veszteséggel tudták tovább adni feldolgozásra, ennek ellenére a termelőkkel szerződésben rögzítettt mennyiségeket maradéktalanul átvették. „Érdekellentétek mindig voltak és lesznek, a cél azonban, hogy a termelőinkkel megtaláljuk a közös hangot, és mindkét fél számára elfogadható feltételeket teremtsünk az együttműködéshez”, vélekedett az elnök. A tejüzem vonzáskörzetében 25-30 km-es körzetből gyűjtik be a termelőktől a tejet, s mára úgy tűnik, hogy a számuk stabilizálódott.

Most, miután egy intenzív és nagyon rövid idő alatt megvalósított beruházási folyamat eredményeként végülis megkapták a további működéshez szükséges engedélyeket, biztosítottak a további működés és fejlődés feltételei. Csorba Gábor szerint az uniós tejpiac a maga nagyobb lehetőségeivel, a támogatások egységes szintjével jóval könnyebben áttekinthető és kiszámítható lesz a számukra is. Ehhez azonban szükséges lenne az EU által akkreditált szlovák piacszabályozási intézményrendszer mielőbbi teljes mértékű beindítására, hiszen az Agrárkifizetési Ügynökség honlapján nemrégiben megjelent tájékoztató szerint például az ügynökség egyelőre nem fogadja a kiviteli engedélyek és támogatások iránti igényléseket. Az exportpiacon mutatkozó lehetőségek maximális kihasználása mellett a hazai piacon is erősíteni szeretnék pozícióikat. Új termékek bevezetésével a tejgyár termékszerkezetében az eddigi 80:20 százalékos kiviteli arányt a belföldi piac javára kívánják módosítani, ennek megvalósításához újabb beruházásokra lesz szükség. Mindezt viszont már az unió tagjaként, a közösségben érvényesített piaci rendszer keretében tudják majd megtenni. (sz)