Tanulni! De hogyan?

Az emberek általában azt gondolják, hogy tanulni nagyon könnyű. Csak le kell ülni a könyv mellé, aztán már megy is. Aki már próbálta, az bizony tudja, hogy nem mindig ilyen egyszerű. Ott vannak például a csábítások, amiket le kell győzni, és ez bizony embert próbáló feladat. Most néhány tanácsot szeretnénk neked adni, amik talán könnyebbé és főleg hatékonyabbá tehetik a tanulásodat.

Talán meglepőnek tűnik, de a tanuláshoz kipihenten kell hozzáfogni. Ha hazaértél az iskolából, ne ülj neki rögtön tanulni, (még akkor sem, ha a mamád erre akar „rábeszélni“), hanem pihenj előtte egy kicsit, hallgass zenét, esetleg olvasgass, és csak ez után fogj neki a munkának. Mert bizony a tanulás munka, akárki akármit is mond.

Teremts megfelelő környezetet a tanuláshoz! Ne papír és könyvhalmaz tetején üldögélj, hanem tegyél rendet az íróasztalodon: csak az legyen a kezed ügyében, amire éppen szükséged van. A külső rend segít a belső rendezettség megteremtésében is. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy ne a heverőn elterpeszkedve tanulj, mert ebben a fizikai állapotban a gondolatok is sokkal könnyebben elkalandoznak.

Főleg szüleiddel kell vitába szállnod azzal kapcsolatban, hogy lehet-e zene mellett tanulni. A válasz: lehet! De valóban nem fülsüketítő zajban, ütemes dobszólók mellett. Keress valami semlegesebb háttérzenét, az biztos nem fog zavarni a koncentrálásban. Érdemes a tanulást a számodra nehezebb tantárggyal kezdeni. Egyrészt az elején a legnagyobb az elszántság, pihentebb is vagy, ha a nehezén már átrágtad magad, az olyan sikerélményt ad, hogy a könnyebb dolgok játszva mennek. De, ha úgy érzed, elfáradtál, lehet tartani egy 10-15 perces szünetet, de ne hosszabbat, mert akkor már nagyon kizökkensz, és nehéz lesz újra kezdeni. Ha tankönyvből tanulsz, készíts közben jegyzeteket! Egyrészt nehezebben kalandozik el az ember gondolata, ha le kell írnia valamit, másrészt végig kell gondolnod az olvasottakat, hogy kiemeld belőle a leírandó lényeget, és ez már fél siker. Persze az sem elhanyagolható szempont, hogy aztán már elég a jegyzeteidet átnézni. Biztos, hogy így lassabban megy, de meglátod: sokkal hatékonyabb. Talán dedós módszernek tűnik, de néha – főleg olyan tanulnivalóknál, ahol meg kell érteni valamit – sokat segíthet, ha valakinek megpróbálod elmagyarázni, amit megértettél. Számtalanszor előfordul, hogy az ember azt hiszi, érti az adott dolgot, aztán a másnapi dolgozatnál kiderül, hogy mégsem így van. Ha neked kell valamit elmagyaráznod, rögtön kiderülnek a bizonytalanságok. És talán ami a legfontosabb: ne leküzdendő akadályt láss a tanulásban, próbáld megtalálni az érdekeset, az izgalmasat abban, amit tanulsz. Biztos nem könnyű ezt minden esetben betartani, de nem lehetetlen. Ezek a tanácsok persze semmi rendkívüli dolgot nem tartalmaznak – sajnos a tudástöltő tölcsért még nem találták fel –, de talán érdemes őket kipróbálni, és néhány rosszul beidegződött tanulási szokást lecserélni. A munkát azonban sosem lehet megspórolni!

A tanulás sebességének és hatékonyságának egyik legfontosabb összetevője a figyelem összpontosítása, idegen szóval: koncentráció. Jól ismerjük azt a jelenséget, mikor egy videojátékban, könyvben, sportjátékban úgy elmerülünk, hogy szinte megszűnik számunkra a külső világ. Amikor néhány töredékmásodpercen múlik a játék kimenetele, az ember képes olyan módon összpontosítani figyelmét, hogy szinte valamennyi szellemi kapacitása a feladat megoldására irányul. Ilyen állapotban akár étlen-szomjan is képesek vagyunk (fél) napokat a játéknak szentelni.

Az egyes emberek azonban különbözőképpen és eltérő mértékben képesek az összpontosításra. Az alkattan feltárta azokat az összefüggéseket, melyek az egyes ember alkata és figyelmének természete között állnak fenn. Mindenki számára fontos, hogy tisztában legyen saját figyelmének természetével.

Még Hippokratész írta le azt a négy alaptípust, melyeket melankolikus, szangvinikus, kolerikus és flegmatikusként ismerünk. Ő ezekben érzelmek és cselekvés viszonyát vizsgálta. A kolerikus vagy féktelen egyének képesek több dologra is koncentrálni, ám figyelmük ingadozó. A szangvinikus vagy élénk egyének képesek zajban is erősen koncentrálni, figyelmüket meg tudják osztani, unalmas munka esetén azonban hamar elkalandoznak. A flegmatikus vagy nyugodt emberek figyelmüket képesek hosszan összpontosítani, kissé lassabban váltanak különböző témák között. A melankolikus vagy gyenge idegrendszerű emberek figyelmüket nem képesek megosztani.

Mindezek alapján tehát azt mondhatjuk, hogy a tanulás körülményeinek megteremtése kulcsfontosságú. Az is rendkívül fontos, hogy a megfelelő módon üljünk neki a tanulásnak – rossz kezdést csak rossz vagy még roszszabb folytatás követhet. Ha viszont erős elhatározással és jó összpontosítással kezdünk a tanulásnak, sokkal hatékonyabbak és gyorsabbak leszünk, nem beszélve arról, hogy így élvezetes is. Jó tanulást! (sn, i-t)