Szobatársak – áldás vagy átok?

Minden diák életében nagy esemény, ha felvételt nyer valamely felsőoktatási intézménybe. Ha azonban születésekor nem volt olyan szerencséje, hogy egyetemi városba tegye le a gólya, az örömteli hír sok elintéznivalót is rejt magában. Mindjárt először szállást kell keresni!

Badarság azt hinni, hogy ha kellő távolságban él valaki az egyetem székhelyétől, automatikusan bejut a kollégiumba. Sok esetben a kérelmek elbírálóinak hiányos földrajzi ismeretei meghiúsítják az ilyen jellegű elképzeléseket. Éppen ezért érthető az újdonsült egyetemista megkönnyebbülése, ha hosszas huzavona után végre a kezében tartja a hőn áhított kulcsot, mely bebocsátást nyújt új otthonába.

Csakhogy a szobában szobatársak is vannak! Ez a tény bizony első pillanatban sokkoló lehet. S most nemcsak a négy- és hatlábú lakótársakra gondolok, bár nem kis riadalmat okozva olykor ők is előbújnak rejtekhelyükről. Persze a kezdet kezdetén mindenki igyekszik kedves lenni azzal, akivel egy teljes évig együtt lakni ítéltetett. De az idő múlásával jönnek a konfliktushelyzete. Nem is sejtenénk, milyen apróságok is nézeteltéréshez, vitához, sőt veszekedéshez vezethetnek! Valaki teljes sötétben szeret aludni, mások jobban szeretik, ha az ablakon beszűrődnek az utca fényei. Egyesek folyton friss levegőre vágynak, míg a fázósabbja tiltakozik az állandóan nyitva lévő ablak ellen. Az ehhez hasonló jelentéktelenebb esetekben még meg lehet valahogy találni a közös nevezőt, vannak azonban komolyabb ügyek is! Valaki számára teljesen természetes, hogy este 11-kor felhívja a barátait egy jó kis bulira, mások viszont ily kései órán inkább aludnának, esetleg tanulnának… Olyanok is vannak, akiket nem zavar a rendetlenség és a kosz, viszont az emberek többségét ezzel az őrületbe kergeti. Akinek már van partnere, szeretné néha vele tölteni az éjszakát, viszont szobatársa számára enyhén sokkoló lehet hajnalban férfihangokra ébredni…

S még sorolhatnám…

Természetesen nem lehet mindig mindenki kedvében járni, a lényeg az, hogy a lakótársak többé-kevésbé kulturált módon, egymás tárgyainak ablakon való kihajigálása nélkül oldják meg a problémákat. akótársakkal? Először is, mielőtt telekürtöljük a kollégiumot, milyen szörnyű is ez a lány, akivel kénytelenek vagyunk együtt lakni, tisztázzuk előtt magával az illetővel, mi nem tetszik. Feltehetőleg kevesen akarnak direkt undokok lenni, bár, mint már említettem, engem már semmi nem lep meg… Valószínűleg sokakban fel sem merül, hogy másokat zavarhat, ami számukra megszokott. Panaszkodás helyett célravezetőbb lehet valami aranyos meglepetés, szülinapi ajándék, satöbbi… Olykor apróságok is képesek feloldani az átkot.