Sok függ a szülőktől

Régóta viták tárgya, hogy mikor érdemes és mikor lehet elkezdeni a gyerekek nyelvtanítását. Annyi bizonyos, hogy a kisgyermek- és kisiskoláskori nyelvelsajátítás különbözik a tudatos, hagyományos értelemben vett nyelvtanítástól. Az óvodai és alsó tagozatos nyelvtanítás során az anyanyelv elsajátításához hasonló folyamatok során rögzülnek az idegen nyelv szavai s bizonyos mélységig nyelvtani szabályai. Mindez azonban csak akkor következik be, ha az egész folyamatot a játékosság, a spontaneitás hatja át. A módszer lényege, hogy szó nincs nyelvtanításról, hanem természetes élethelyzetekben való kommunikáció útján sajátítják el a gyerekek a nyelvet.

Az így megszerzett nyelvtudás birtokában a későbbi tudatos nyelvtanulás lényegesen hatékonyabban és kevesebb kudarccal mehet végbe. Nagyon sokan úgy vélik, hogy óvodás- és kisiskoláskorban lehet a legkönnyebben megtanulni egy idegen nyelv alapjait. Mások szerint felesleges, értelmetlen terhelés a kisgyerek számára az óvodai vagy alsó tagozatos nyelvtanítás. A kérdés aktualitását több minden is indokolja. A felmérések szerint a felnőtt lakosság csak kis százaléka beszél valamilyen idegen nyelven. A nyelvtudás szintjéről ugyan nincsenek megbízható adatok, de sokan még nyelvvizsga-bizonyítvány birtokában sem képesek jól kommunikálni angolul, németül vagy bármely más nyelven. Az iskolai nyelvtanítás kevés gyereket juttat el a megbízható szintű nyelvtudáshoz. A szülők nagy hányada úgy véli, hogy a gyerek először tanuljon meg magyarul, tanulja meg jól az anyanyelvét, s csak aztán látják értelmét egy idegen nyelv tanulásának. Vannak gyakorlatiasabb ellenvetések is. Az óvodai nyelvtanulás ellenzői valójában nemcsak a nyelvtanulást érzik idegennek a gyermek életkori sajátosságait figyelembe véve, hanem mindenfajta tanulást. A kezdő szakaszban történő idegennyelv-tanítással kapcsolatban a másik érv, hogy a jó tanítónők zöme nincs megfelelő nyelvi felkészültség birtokában, a jó nyelvtanárok pedig többnyire alkalmatlanok a kicsik tanítására, pontosabban arra a játékos, alapvetően nyelvelsajátításra épülő módszerre, amely kívánatos lenne. Végig kell gondolni, mi a nyelvelsajátítás célja a korai gyermekkorban, kisiskoláskorban. A kisgyermekkori nyelvi nevelés hatékonyságát, azon belül is az életkor és a nyelvtanulás hatékonyságának összefüggéseit célzó nemzetközi kutatások igazolják, hogy azok, akik gyermekkorukban kezdték el egy idegen nyelv tanulását, hosszabb távon magasabb szintet érnek el ebben, mint akik később kezdték el. Erre vonatkozóan sok bizonyíték van, s nincs ellenbizonyíték. Sokan úgy vélik, hogy a pubertáskor kezdete előtt kell intenzíven nyelvet tanítani, mivel e fölött már sokkal nagyobb energia szükséges a nyelv megtanulásához, mert akkor már kevésbé működik a spontán elsajátítás folyamata, épp az a mechanizmus, amely kisgyermekkorban olyan könnyűvé teszi a helyes kiejtés és a gátlásoktól mentes kommunikáció elsajátítását. (p, rv)