Sajnos anya csak egy van

– Jó napot!

– Önnek is.

– Nem érdekli egy vénasszony?

– Parancsol?

– Nem venne egyet? Mondjuk, ezt itt a vállamon. Olcsón adom.

– Ne haragudjon, nem értem.

– Mit nem ért? El akarom adni a mamát.

– A mamát?

– Jaj, anyuka, ne fészkelődjön már, elzsibbad a vállam. Szóval kell, vagy nem? Nincs gond vele, alig eszik, még szobatiszta, lekvárt is főz. Érdekli?

– Maga a szülőanyját árulja?

– Azt hát, hányszor mondjam még? Külföldi maga, vagy mi? Sprechen sie Deutsch?

– Belföldi vagyok, csak megdöbbent, hogy az anyját árulja.

– Nincs ebben semmi furcsa. Nem érdemes tartani. Kicsi a nyugdíja. És kell a szobája a fikuszoknak.

– Ennyi?

– Na, jó bevallom, egy kicsit horkol is. Orrpolipja van. De ez ne riassza vissza.

– Maga nem normális.

– Nézze, ha a vénlányra nincs gusztusa, megértem. De van két zsenge kölyköm is. Jól neveltek, nem tetvesek, és ha mindkettőt megveszi árengedményt is adok.

– Tőlük miért akar megszabadulni? Ők is horkolnak?

– A feleségem unja őket. Újakat szeretne.

– Újakat?

– Igen, egy kis sárgát meg egy feketét. Azok mennének az új ülő garnitúrához. Tudja a feleségem lakberendező, van szeme az ilyesmihez.

– De hát, mit kezdenék velük?

– Nem pedofil véletlenül?

– Hogy képzeli?

– Jól van na, csak reménykedtem. Családja van?

– Még nincs.

– De szeretne, nem?

– Persze.

– Ideális. Megveszi az anyámat, a két gyereket, meg mondjuk a húgomat feleségnek, és máris családos ember. A fenébe is, már bánom, hogy elpasszoltam a fatert az állatkertnek. Mekkora biznisz lett volna...

– Az állatkertnek? Mire kellett nekik a maga apja?

– Nem tudom, de kilóra vették meg.

– Elképesztő.

– Nem jártam túl jól, elég vékony dongájú volt az öreg, az árából csak a kocsit tudtam lemosatni. Az apósom, az igen, azzal megütöttük a főnyereményt, szép nagydarab ember volt. Egy vitorlásra adtam el tőke súlynak. Nekem köszönheti, hogy láthatta a tengert, meg cápákat, belülröl...

– Maga közveszélyes...

– Figyeljen. Ha nem kell az áru egészben, viheti szeletben is. Szervekkel is bizniszelek.

– Szervekkel?

– Persze. Akar egy új fület? Vagy egy agyat. Alig használt. Az anyósomé volt.

– Miért nem megy el egy pszichológushoz?

– Őket érdeklik az agyak?

– A magáé biztosan.

– Nézze én szeretem a viccet, csak nem értem, úgyhogy ne jópofáskodjunk itt egymással. Vesz, vagy nem vesz? Ez itt a kérdés.

– Tudja mit, megveszem az anyját. A nejem Esterházy tyúkhúshúslevest akar főzni, az meg öreg tyúkból jó. A maradék húst meg legfeljebb lefagyasztjuk.

– Tudtam, hogy végül üzletet kötünk. Parancsoljon, kettőezernyolc lesz.

– Tessék. Tartsa meg a visszajárót.

– Köszönöm szépen. Fogyasszák, fagyasszák egészséggel.

– Viszlát!

– Minden jót. Ez igen, ilyen egy igazi úr. Egy kicsit alkudozik, de aztán gavallérosan fizet. Ilyenkor bánja az ember, hogy anya csak egy van. (tacs)