Retro – slágerek új köntösben

Társainak, az egykori és jelenlegi zenekarbeli tagoknak semmi közük a válogatáshoz, pontosabban munkájuk egy percnyi sem volt vele. Még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a reklámokból értesültek a megjelenéséről, vagy a lemezboltot járva bukkantak rá, nagy meglepetésükre. A korong ötlete – ha jól olvastam ki a borítóról – Szikora menedzsere, Hamza Zoltán fejéből pattant ki.

Kezdetektől napjainkig

Az 1982-ben megalakult R-GO a nyolcvanas években a magyar zenepiac egyik vezető együttese volt. A kilencvenes években a megváltozott zenei körülmények, tátogós divathullám közepette már nem igazán tudta bővíteni slágerrepertoárját. Szikora sorra megjelenő szólóalbumaival is csak egy szűk csoportot, a leghűségesebb rajongóit szólította meg, bár szemmel láthatóan nem törekedett nagyobb volumenű sikerre, figyelmen kívül hagyta az aktuális divatirányzatokat is. Legutóbbi korongja, a 2002-es Ki ölel majd át… című ugyan kilóg a sorból, zeneileg és szövegileg egyaránt a kornak megfelelő szemléletű, divatosabb hangzásvilágú, de ezzel is csak rövid időre került viszsza a slágerlistákra. Mégis mindenki ismeri őt és munkásságának krémjét, meggyőződésem, hogy a mai tinédzserek is könnyedén felsorolnak, eldúdolnak legalább két-három R-GO-dalt. A zenekar slágerei egyszerűen nem tudnak kimenni a divatból. Egy valamirevaló házibuli manapság is elképzelhetetlen R-GO nélkül. Szóval az együttes Szikorával az élen a mai napig szépen megél a fénykorából. A latin-amerikai zene és a lágyabb rock stílusjegyeit magánviselő csikidam virul és virágzik tovább, igaz – ahogy írtam –, korántsem az utóbbi felvételeknek, hanem az örökzöldeknek köszönhetően.

Az R-GO bakelitlemezei fokozatosan jelentek meg az elmúlt években CD-n, a nagyobb zeneboltokban ott vannak a különböző válogatásokkal együtt. Ez azonban a rádiós játszásokkal kiegészülve is csak a zenekar életben tartásához elegendő. A nagyobb népszerűséghez időről időre durranásra van szükség, hogy az átlagosnál több fény vetülhessen Szikoráékra: nagyobb koncertekre, vagy különleges albumokra. Most is épp aktuális volt a durranás, és jött Hamza az ötletével. Nem vitás, a válogatás sokat hoz majd a konyhára anyagilag és a népszerűséget tekintve egyaránt.

Slágerek újrahangszerelve

Szikora a Retro borítóján azt írja: furcsa és vegyes érzések kavarogtak benne, miután kitalálták neki ezt a lemezt. Elhiszem. Valóban durva érzés lehetett, vagy inkább muris, amikor felkérték, legyen vendég a saját albumán – ezt ő sem tudja eldönteni. Ezeket a dalokat – ahogy fogalmaz – ő engedte a világba szerencsét próbálni, és most visszatértek hozzá felnőttként, trendibb ruhában. Hangsúlyozni kell, hogy nem remixek készültek, az eredeti hangszerelés tiszteletben tartása mellett kaptak új köntöst. Ebből kifolyólag félrevezető a CD-t indító Létezem bevezetője. „Hé srác, figyeld a zászlót, s ha nézel jó erősen, akkor majd meglátod, nézz rám, ez az új szerkó, más a szöveg, más a music, és más a név is, ez az R-GO” – hallható az elején. Ebből semmi sem igaz. Még az sem mondható el, hogy a felvételek túlságosan felfrissültek volna. A tizennégy sláger mellé felkerült egy Mega mix, valamint egy vadonatúj dal Szabadon szálltunk címmel.

A készítők tehát leporoltak egy lemeznyi slágert. Vagyis összeválogattak átdolgozás céljából. A leporolni nem jó meghatározás, a felvételek egy része ugyanis szinte mindennapi társunk, beporosodni nem volt idejük, pedig van köztük húsz évnél öregebb is. A borítót is mindenképp ki kell emelni: megadja az alaphangulatot, esztétikus, régi fotók, újságcikkek, slágerlisták díszítik, és Szikora röviden feleleveníti a dalok születését.

A R-GO-ról újabb bőrt húztak le. A megállapítás negatív kicsengésű, a végeredmény viszont minden szempontból pozitív.