Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó

Rejtő Jenő egyik legjobb és legismertebb regénye, A tizennégy karátos autó először 1940-ben, tehát hatvanhét évvel ezelőtt jelent meg, s azóta már számtalan kiadást, képregényes és egyéb adaptációt ért meg. Nem hiába: Rejtő humora, világlátása és bármely története még ma is ugyanolyan érvényes, ma is ugyanannyira szórakoztató, és talán még kelendőbb is, mint akkoriban volt. És talán soha nem is fog elkopni…

Jelen kiadás az Alexandra könyvkiadó 2006-os munkáját dicséri, és bizony van is miért. A kötet kézbe simuló, szinte bárhol elfér, bárhol nálunk lehet. A borító ízléses, a fülszöveg Rejtőhöz méltó, és a nyomdapapír is hófehér, tehát a kiadás egészében egy nagyon igényes munka.

A főszereplő, Gorcsev Iván milliomossá válik egy rulett játszmát követően, és elkezd nagyvilági életet élni (természetesen a lehető legmulatságosabb módon). Már rögtön a történet elején felfogadja személyi titkárának a szerencsétlen Vanek urat, aki ezután sorozatosan kutyaszorítókba és változatosnál változatosabb galibákba keveredik, köszönhetően annak, hogy nemegyszer kell eljátszania munkaadója szerepét; még a légióban is neki kell helyettesítenie a férfit. Itt aztán további bonyodalmakhoz vezet, hogy Vanek úr nem ismeri a regulát, s elöljáróit illetlenül köszönti, szólítja meg stb. Míg ő a légióban szerencsétlenkedik, Gorcsev Iván a szerelme után rohangál, és feltett szándéka, hogy visszaszerzi jövendőbeli apósa legbecsesebb tárgyát, egy aranyból készült autót. A cselekmény állandóan csavarodik-gabalyodik, s minduntalan kacagásra készteti az olvasót. Gorcsev pofonjai a legjobb viccek csattanóival érnek fel, Vanek úr balhéi pedig akkorák, mint Gorcsev pofonjai. És akkor még keveset mondtam…

Rejtő Jenő személye egy csoda volt. És csoda most is. Többen olvassák, mint Jókait (!), és még sincs róla szó szinte sehol az irodalomtörténetben. Csak ismételni tudom magam, amikor azt mondom, még ma is érvényes, aktuális. És az is marad mindig…