Philip K. Dick: Különvélemény

Nem tudom, a többség hogy van vele, de engem valahogy mindig kiráz a hideg, ha olyan könyvvel találkozom, amit egy film alapján írtak. Egyszerűen ódzkodom az olyan „alkotásoktól”, mint például a Tomb Rider, a Pókember, a Men in Black II vagy a Pearl Harbor. A Szukits könyvkiadó Sikerfilmek-könyvsikerek című sorozata pont erről szól, de szerencsére azért itt-ott olyan könyv is bekerül a szériába, ami jóval korábban született, mint szélesvásznú testvére. Ilyen könyv a Különvélemény is, Philip K. Dick tollából, 2002-es kiadásban.

Bármily furcsának is tűnhet, a 141 perces mozifilm alapjául egy 47 oldalas novella szolgált, a kötetben e köré gyűjtöttek össze még további kilenc novellát a különleges amerikai sci-fi-szerző tollából. Az írások Dick korai alkotásai, mindegyik az ötvenes évekből származik, s közülük többet is megfilmesítettek már: az Imposztort kétszer ültették át vászonra, és ugyanennyiszer gyártottak belőle filmsorozatot. A Második változat szintén megszületett mind tévésorozat, mind film alakjában (Az elhagyott bolygó), de Steven Spielberg A.I. – Mesterséges értelem című filmjének főhőse is e novella egyik szereplőjére hajaz. Továbbá szerepel itt az Emlékmás című történet, ami szintén csak harminc-negyven oldal, mégis egy közel kétórás film alapjául szolgált, Arnold Schwarzeneggerrel a főszerepben.

A Dick történeteiből készült filmek zömével egyetlen baj van csupán: hollywoodi klisékkel teli akciófilmeket gyártanak belőlük, melyekből gyakran kiveszik az eredeti mondanivaló, s csak maga a száraz cselekmény marad fenn. A Különvélemény nagyjából megőrizte a lényeget, mégis jócskán átszabták a történetet, a főhős alakját még egy kis családi tragédiával is megspékelték, hogy a néző szájába rágják: a főszereplő kifogástalan, száz százalékig pozitív figura! Pedig a könyvben nem így van, ahogy a Mester legtöbb könyvében sincs ilyen: ő azt mutatja meg, milyenek az emberek valójában. A novella főszereplőjét a filmben kettéválasztották: egyikük lett az abszolút gonosz, másikuk az abszolút jó – lényegében ez a gondom Dick filmadaptációival. És persze a jövőt látó lények sem olyan csodás teremtmények, mint amilyenek Tom Cruise-t körülvették. A szerző így ír róluk: „A sötétben három nyáladzó, gügyögő idióta üldögélt”, akiknek vízfejük van, és nem tudnak normálisan kommunikálni, se mozogni. Azt hiszem, ez valahogy valósághűbb, mint amit a filmben láthattunk. ĺgy természetesen semmiféle happy end nem vonatkozik rájuk, ők mindössze mellékszereplők. Végezetül pedig: az a bizonyos különvélemény sem olyan, ahogy a mozivásznon szerepelt.

A Különvélemény egy igazán jól sikerült novelláskötet, melyben az író alapos életrajza is helyet kapott. A fordítók, név szerint Galamb Zoltán, Sántha Dávid, Szántai Zsolt és Szente Mihály mind kitűnő munkát végeztek, a novellákat igazi öröm olvasni. A film képeivel telerakott borító sajnos már nem olyan szívet melengető, s az sem, hogy vastag, piros betűkkel a Tom Cruise-felirat éktelenkedik rajta, de ez legyen vele a legkisebb probléma.