Philip K. Dick: Kizökkent idő

Amióta először olvastam Philip K. Dicket (azt hiszem, a Transz című regénye volt az első), azóta egyszerűen nem tudok leszokni a lángelméjű szerző különös-különleges történeteiről. Állandóan csak ígérgetem magamnak, hogy legközelebb már megspórolom a pénzemet, aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy egy vasam sincs, és hanyatt fekve lapozom valamelyik Ph. K. Dick-regényt. És valahogy soha nem bánom meg…

Legutóbb a Kizökkent idő került (többek közt) a kosaramba, mely 1959-es első megjelenésével a szerző korai regényei közé sorolható. A főszereplő, Raggle Gumm egy gondtalan, unalmas, amerikai kertvárosban él, valamikor az ötvenes években, és azzal telnek mindennapjai, hogy megfejti a helyi napilap „Hol Lesz Legközelebb A Kis Zöld Emberke?” nevezetű játékát. Miután évek óta minden nap ő vezeti a nyertesek listáját, már kenyérkeresés szintjén foglalkozik a tippelős játékkal, hiszen a toplista állandó első helyezettjeként annyi pénzt nyer, hogy abból kényelmesen, gondtalanul meg tud élni.

A regény cselekménye ott kezdődik, hogy Raggle Gumm nyugtalanná válik, szerinte ugyanis valami nincs rendben a világgal. Mintha minden egyedül csak róla szólna, mindenki ismerné őt, és minden azért és úgy történne, hogy neki az jó legyen. Miután unokaöccse házilag összetákolt rádióján hátborzongatóan furcsa beszélgetést fog, elhatározza, hogy egyszer s mindenkorra kideríti az igazságot. Ettől fogva pedig senki sem lesz megbízható, és Raggle már abban sem biztos, hogy szeretteit, barátait valóban ismeri-e, vagy csupán ő hiszi ezt így. És természetesen már azt sem tudja igazán, hogy mit is csinál ő valójában, amikor megfejti a napilap furcsa játékát. A kétségbeesett nyomozás pedig rémisztő eredményt hoz: egy másik világot, egy másik időben…

A Kizökkent idő egy nagyszerűen megírt, lebilincselő alkotás, mely szinte egy az egyben szolgált a Truman Show című, nagysikerű film alapjául. Majdnem csak a végkifejlet, a csattanó tér el az eredeti történettől. De hát senki ne csodálkozzon – szinte már napi szinten megszokott dolog, hogy Dick könyveiből kisebb-nagyobb mértékben elcsent ötletekbe botlunk egy-egy hollywoodi filmben. Azt már mindenki döntse el maga, hogy ez rossz-e, vagy inkább jó…

A regény 2004-ben jelent meg először magyarul, az Agave Kiadó gondozásában, Pék Zoltán élvezetes fordításával.