Osztályzatok: anyunak életből egyes

Kétpetéjű ikrek voltunk. Angi és Viki. Azért csak voltunk, mert már meghaltunk. Anginak barna haja volt, és ha megmosta, mindig hagyta, hogy magától száradjon meg. Úgy, vizes hajjal aludt. Titokban tette ezt, mert félt, nehogy anyu ezért újra kopaszra nyírja, levágja éjjel a szép haját. A másodikon laktunk így hárman, de hogy hol, azt nem tudom, mert anyu sosem engedett ki minket. A lakás nagy volt, de sötét és üres szobákkal. Csak egy nagy könyves szekrény, rajta egy félig elégetett bibliával (anyu mindig elégetett egy lapot, mikor megölt valakit) és két ágy volt a lakásban. Angival mindig egymás kezét fogva aludtunk el. Mikor hallottuk, hogy éjjel újra gyilkol, sokszor véresre szorítottunk egymás ujjait. Hangosan ölte meg a férfiakat. Anyu alacsony volt, hosszú, fekete hajjal és egy sebbel a vállán (ezt mindig próbálta takarni valamivel, de mi tudtunk róla). És anyunak romlottak a fogai is. De mi Angival szépek voltunk. Biztos aputól örököltük ezt, ha egyáltalán volt valaha apunk. És anyu rossz is volt. Ezt sose mondtuk ki, még Angival, egymásnak sem. Egyszer, mikor anyu nem volt otthon, ketten bemerészkedtünk a nagy szobába. Becsuktuk a szemünket, hogy ne lássuk a két döglött kutyát az ajtó mellett, amik a szobát őrizték. Láttuk az ágy alatt a sok kést. Minden este kulcsra zárta a szobáját, ahol a férfival volt. Meztelenek voltak, mikor aludtak. Anyu felébredt, benyúlt az ágy alá, és könynyed kézmozdulattal megmarkolt egy kést. Megszorította és a férfi mellkasába vágta a gyilkosság szerszámát. Másnap persze jött a bibliaégetés! Lassú halál volt ez a férfiaknak. Ordítottak és elvéreztek.De valamelyik nap furcsa dolog történt. Egy férfi reggel elment és este visszajött. És minden nap ezt tette. Attól a naptól kezdve nem húst főzött ebédre anyu, mint minden nap. Nem volt halott, így nem volt hús sem ebédre. Kezdett minden jó lenni. A bibliából most már megmaradt a Jelenések könyve is. Angi minden este vizes hajjal alhatott. De eljött az ünnep napja és ez megváltoztatta az életünket. Angival izzadt testel ébredtünk éjjel fel. Egymás kezeit fogva, határozott lépésekkel indultunk anyu szobájába. Az ajtó előtt belerúgtunk a két döglött kutyába és kinyitottuk az ajtót (anyu már nem zárta kulcsra). Az ágyon aludt a férfival. Lassan kivettünk egy kést az ágy alól. Kitakartuk anyu mellkasát és belevágtuk a mi gyilkosságaink számát. Az egyest. (Ábrahám György)