On The Road Again

„És megint úton vagy” – énekelte a Canned Heat Revival Band a kamocsai motoros találkozó második, szombati napján. A háromnapos motoros találkozót szeptember első hétvégéjén a Klikk fesztiválok régi, jól bevált helyszínén, a kamocsai Oázis kempingben tartották.

Szeptember első hétvégéje kellemes meleggel és ragyogó napsütéssel ajándékozta meg a kétkerekű, berregő járgányok szerelmeseit. Az első nap, pénteken René Lacko és zenekara nyűtte a gitárokat Jimi Hendrix stílusában, majd a pozsonyi Babylon zenekar hívta táncba a kristálytiszta rock zene szerelmeseit. Az est fénypontja pedig a csehországi Most városából érkezett Lady I and the Bluesbirds volt. A zenekar énekesnője nem csak hangjával, de külsejével is a hatvanas években népszerű Janis Joplin blues énekesnőt idézi. Morvay Péter és Procházka Misi, az érsekújvári Intruder Motor-cycles Club vezetői elégedettek lehetnek az első Motorfeszt látogatottságával. Több mint nyolcszázan váltottak jegyet a rendezvényre, de sok vendég is volt a baráti motoros klubokból Csehországból, Magyarországról és Szlovákiából.

Szombat délután a motorosok a kamocsai kempingből a közeli Érsekújvár főterére indultak, ahol egy díszkör megtétele után az egyik söröző melletti parkolóban tették közszemlére tüzes táltosaikat.

A motorszépségverseny zsűrije végül egy privigyei motorkerékpárt talált a Miss Motor megtisztelő címre leginkább érdemesnek. Miután hatalmas hangzavart keltve visszatértek a motorosok Kamo-csára, a tábor színpadán a párkányi, újvári és szímői zenészekből álló, egyre népszerűbb Canned Heat Revival Band indította be a táncos lábú nézőket. A hetvenes évek kiváló amerikai blues-rock csapata, a Canned Heat bugizásra csábító zenéjét gyönyörűen, egy kissé saját szájízre átformáló banda nagy tetszést aratott a motorosok körében. A hangulat kétségkívül Marian Greksa és új, külön erre az alkalomra verbuválódott együttese, a Greksabathci fellépésével gradiált, majd a Miss Vizespóló versenyen hágott a tetőfokára, amikor már kétezernél is több bőrruhába, bőrcsizmába öltözött motoros tolongott a színpad előtt. A hét vállalkozó kedvű, csinos lány bátran vállalta, hogy hófehér pólójukat az ujjongó nézősereg szeme láttára lelocsolják vízzel. A nézők tapsviharának és hangerejének foka szerint aztán a leghangosabb tetszést arató hölgyé lett a szponzorok bőkezű ajándéka. A női bájak bemutatója után ismét zene következett, a Magyarországról érkezett Cry Free zenekar régi Deep Purple számokkal vadította meg a bulizásra kiéhezett tömeget. A motoros találkozóra több mint 500 motorkerékpár érkezett, ami azt jelzi, hogy a helyszín és a műsor a szervezők részéről jó választásnak bizonyult.

A napközben kissé álmos táborlakókat a motoros találkozók megszokott kisérőrendezvényei, a sörivó bajnokság, a motoros bemutató, különféle motoros ügyességi versenyek próbálták felrázni. A lényeg azonban mégis a barátok, ismerősök, régi és új motorosok találkozása volt. A véget nem érő szakmai beszélgetésekből egy kívülálló nem motorozó egy árva szót sem érthetett, de a „motoros feelinget” talán sikerült belőle elcsípnie. Végül, de nem utolsó sorban hadd említsem meg azt a tényt, ami jellemző az összes többi, jól szervezett motoros találkozóra is: a rendezőségnek egyszer sem kellett verekedésbe, vagy akár civakodásba avatkoznia, mivel semmi ilyesmi nem történt. A vad motoros külső valószínűleg a legtöbbször szelíd motoros belsőt takar.