Nincs pénz, nincs megbecsülés

A tanárok társadalmi megbecsülése jelentősen csökkentPrikler László illusztrációs felvétele Az állam amellett, hogy a pedagógusokat nem részesíti megfelelő anyagi elismerésben, egyéb feladatainak sem tesz eleget a kívánt mértékben. Az állam nem gondoskodik az európai színvonalhoz mérten kellőképpen a pedagógusokról. A tanárok társadalmi megbecsülése jelentősen csökkent az utóbbi évtizedben. Míg korábban az egyes közösségekben nagyra becsülték a pedagógust, felnéztek rá, tisztelték a tevékenysége miatt, mára már jelentősen megváltozott az emberek tanítókról és tanárokról alkotott képe. A harmadik évezred elején az egyén társadalmi megbecsülésének mértéke döntően fizetésének összegétől függ. Ha valaki többet keres, jó eséllyel számíthat embertársai tiszteletére és csodálatára. A pedagógusok fizetése sajnos korántsem biztosítja számukra a társadalmi megbecsülést.

Mégis, mi az ami miatt sok pedagógus nem hagyja el a pályáját, a tanárok zöme miért tart ki rossz körülményei, a szerény anyagiak és az alacsony társadalmi presztízs dacára is választott hivatása mellett? A kérdés megválaszolása egyáltalán nem egyszerű feladat. A pedagógiai főiskolások, illetve a tanár szakos hallgatók körében végzett közvélemény-kutatások eredményei arról tanúskodnak, hogy a tanító- és tanárjelölteknek csupán 25%-a választja valóban hivatásául az egyetem elvégzése után a pedagógusi pályát. Más szóval a tanári szakon végzett egyetemistáknak háromnegyede sosem kezd el tanítani, tanári oklevéllel a zsebében sosem lép a katedrára. Ami a maradék 25%-ot mégis tanításra bírja és a pedagógusi pálya mellett kötelezi el, az a sokszor emlegetett sajátos varázsa a tanári pályának, melyet sikerült mind ez ideig megőriznie a pedagógusok élethelyzetének sajnálatos romlása ellenére is. A tanári pálya vonzerejét egybehangzó vélemények alapján mind a mai napig tulajdonképpen a gyerekekkel, a fiatalokkal való foglalkozás és munka öröme adja. További érvként szolgálhat a pedagógusi pálya mellett az iskolai szünidők hossza, a javarészt délelőtti órákban végzett munka, a tapasztalatok és a tudás átadásának, valamint az önmegvalósítás lehetősége. Általában ezen pozitívumok miatt tartanak ki sokan a pedagógusok közül pályájuk mellett. A felsorolásból kitűnik, elsősorban a hivatástudat és a személyes elkötelezettség, valamint a munka szeretete eredményezi a tanárok kitartását. Hosszú távon azonban naivitás azt gondolni, hogy ennyi indok bőven elegendő a pedagógusok pályán tartásához. Az állam és a társadalom nem alapozhat erre, sőt kedvező életpályamodellt kell felvázolnia a tanárok számára. A problémák megoldását végül is az eredményezné, ha a tanároknak az anyagi megbecsülés miatt is érdemes volna tanítaniuk, tehát ha elsősorban bérük kárpótolná őket a nehéz munkájukért.

Spórolni csak a fizetésen lehet

Az egyes szakmák társadalmi és anyagi megbecsülésének mértéke az adott hivatást betöltő keresetének az egy főre jutó bruttó hazai össztermék összegéhez mért arányától függ. Ez az arány az OECD tagállamaiban mért adatoknak megfelelően a pedagógusok esetében átlagosan 1,6. Ez annyit jelent, hogy az OECD tagállamaiban a tanárok fizetésének összege 60%-kal magasabb a GDP egy főre jutó részének összegénél. Szlovákiában ez az arány az óvónők esetében 0,71, az alapiskolai pedagógusoknál 0,91, a gimnáziumok tanárainál 1,04, a szakmunkásképzők pedagógusainál 1,02, az egyetemi tanárok esetében 1,23. Több iskola és oktatási intézmény katasztrofális helyzetben van, pénzt megtakarítani pedig csak az alkalmazottak alacsonyan tartott bérével lehetséges. (ervé)