Nincs pénz magánórákra

A lányom 17 éves, ügyes, gimnáziumba jár, és tovább szeretne tanulni. Nagyon kevés a pénzünk, ezért nem tud sem magánórákra, sem nyelviskolába járni. Tartok tőle, hogy sokkal roszszabb esélyekkel indul majd a felvételin az egyetemen, mint más diák, aki gazdag szülő gyermeke. Hogyan segítsek neki?

Jelige: Nyelviskola.

Buzdítsa, hogy tanuljon, sokat tanuljon. Nem kell feltétlenül különórákra járni ahhoz, hogy valaki többet tudjon. Ha ügyes és szeretne tovább tanulni, akkor egyedül is sok mindent elsajátíthat. A gyakorlat azt mutatja, hogy nem mindig az a tanuló produkál többet, aki magánórákra is jár. Sőt, számos esetben bebizonyosodott, hogy a tehetős szülők gyermekei, akik igyekeztek mindent megadni gyermeküknek, ezzel le is szoktatták őket a küzdésről, az akarásról. Az ilyen gyerekek általában mindig azt várták el, hogy valaki elintézze és megoldja helyettük a problémáikat.

Beszélgessen el a lányával arról, hogy vajon mi jó lehet abban, hogy nem járhat különórákra? Mi pluszt ad neki ez a helyzet? Mit kell tennie azért, hogy ne maradjon le azok mögött az osztálytársai mögött, akik mindenféle különórákra járnak? Ha már eldöntötte a lánya, hogy hol szeretne tovább tanulni, érdeklődje meg, miből van ott felvételi, s mit követelnek. Ha ezek az információk a birtokában lesznek, akkor egyedül nekiveselkedhet a tanulásnak. A lényeg az, hogy ne afelett keseregjen, hogy milyen szegény és szerencsétlen, hogy neki nem tudnak a szülei különórákat fizetni, hanem próbáljon meg egyedül boldogulni ebben a helyzetben. Könyveket kölcsönözhet a könyvtárból, s önszorgalomból tanulhat. Hogy ne fusson ki az időből, készítsen magának egy délutáni órarendet, amelyben szerepelnek az úgynevezett különórák, s akkor azzal foglalkozzon, amilyen különórára szeretne járni. Legyen szigorú magával szemben, ne lógjon ilyenkor, hanem komolyan tanuljon. Lebegjen a szeme előtt, hogy mi szeretne lenni, hová, milyen iskolába szeretne bejutni, s vegye úgy, hogy ahhoz erre a munkára, tanulásra feltétlenül szüksége van. Nagyon lényeges dolog, hogy ne gondolja kilátástalannak a helyzetét. Ne adja fel idő előtt, vagy ne használja kifogásnak, hogy szívesen tanulna tovább, de a szülei nem tudják hozzá biztosítani az anyagi fedezetet, s mivel ezért hátránnyal indulna, hát inkább meg sem próbálkozik vele. Ez így nagyon rossz lenne. Inkább azzal biztassa magát, hogy akkor lesz nyugodt a lelkiismerete, és akkor lesz elégedett a saját maga teljesítményével, ha minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy alaposan felkészüljön a felvételire. Mint azt már fentebb is említettem, nem mindig a túldédelgetett gyerekek nyújtanak kiemelkedő eredményeket, s nem biztos, hogy lányának később kárára lenne, hogy megtanulta: az életben vannak olyan helyzetek is, amikor csak magára számíthat. Rajta múlik, hogyan mennek majd a dolgok tovább. Nem árt az, ha megtanul küzdeni.

Ez a helyzet hozzásegítheti őt ahhoz, hogy korábban legyen felnőtt, méghozzá olyan felnőtté váljon, aki vállalja saját cselekedeteit, meggondoltan, megfontoltan viselkedik, nem ugrik bele akármibe fejetlenül, mert tudja, hogy mindennek van árnyoldala is, s minden döntésnek súlya van. Megtanulja beosztani az idejét, becsülni saját és mások tudását, a diplomát. Fejlődik igazságérzete, mások iránti tisztelete, akaratereje. Nem lesznek meggondolatlan kívánságai, nem fog a fellegekben járni, s nem mástól fogja elvárni saját sorsának javulását. Tudni fogja, mit érhet el saját szorgalmával.

Ha önmagára lesz utalva az egyetemi felkészülésnél, megtanul jobban odafigyelni a megtanulandó szövegre, hogy külön magyarázat nélkül is megértse, értelmezze. Ez később nagyon jól fog jönni majd a vizsgákra való felkészülésnél. Könnyebben fog tanulni, megtanulja rendszerezni a tananyagot. Ne a hátrányát nézze annak, hogy magára van utalva, inkább örüljön annak, hogy mi mindent profitálhat belőle. Önbecsülése is más lesz, ha bebizonyítja családjának, környezetének, hogy így is, ilyen körülmények között is helyt tudott állni, szép eredményeket ért el. Joggal lehet majd büszke saját magára, és joggal lehet majd rá büszke a családja is.