Nehéz uralkodni az ösztönökön

#Somogyi Tibor illusztrációs felvétele A gyerek agresszív a cselekedeteinek visszaigazolásaként is értelmezheti az őt körülvevő közeg negatív megnyilvánulásait. A témáról Stredl Teréziát, a galántai Pedagógiai-Pszichológiai Tanácsadó munkatársát kérdeztük.

Vannak-e legalább hozzávetőleges adataink arról, hogy a gyerekek hány százaléka van kitéve társai bántalmazásának?

Munkatársaimmal készítettünk egy felmérést, melynek során a Galántai járás hat alapiskolájában arról kérdeztük a diákokat az anonimitás szigorú betartása mellett, hányukat ért valamilyen bántalmazás a kortársaik részéről. A felmérésből kiderült, hogy a megkérdezettek 80 százalékát bántották már legalább egyszer az iskolatársai. Ismételt bántalmazás 30 százalékukat érte, ez a sorozatos agresszió jelenti tulajdonképpen a sikanériát. Tehát állíthatjuk, hogy a gyerekek csaknem egyharmada ismétlődő bántalmazásoknak van kitéve. Nagyon sok eset titokban marad, bár egyre inkább jellemzővé válik, hogy a megalázott, esetleg megvert gyerek beszámol a vele történtekről. A kiskorúnak nagyon nagy szüksége van olyan valakire, akiben teljes egészében megbízhat, akinek, ha úgy adódik, panaszkodhat. A legfontosabb, hogy felnőtt személyhez forduljon a gyerek. A bizalmas szerepét vállalhatja természetesen az anya vagy az apa, de más családtag is, például a nagymama, esetleg a keresztmama. Sajnos a szülőkkel nem alakul ki mindig a megfelelő kapcsolat, a családtagok általában nem együtt, hanem csak egymás mellett élnek. Ha pedig a gyerek magányos, úgy érzi, egyedül van, rá senki nem kíváncsi, legtöbbször arra sincs módja, hogy feltárja a lelkét valakinek. Az ilyen esetben viszont a belső feszültség neuralizáló tényezőként a későbbiekre is kihat.

Melyek az iskolai agresszió kiváltó okai?

Én egyetértek azokkal a szakemberekkel, akik azt állítják, hogy az agresszív viselkedési megnyilvánulásokból manapság nincs több, mint korábban. Ugyanakkor ezt a megállapítást azzal egészíteném ki, hogy a jelen kor emberének jelentősen gyengült az önuralom- és az önkontrollkészsége. Mindannyiunkban fellelhető bizonyos egészséges mértékű agresszióra való hajlam, mely a fajfenntartási ösztönünkből származik. Viszont mindenkinek meg kell tanulnia civilizálni, uralni ezt az ösztönös viselkedésre sarkalló erőt. Mivel a személyiségjegyeink az életünk első öt-hat évében rögzülnek, ebben az időszakban kellene különösen odafigyelni a gyermekek fejlődésére. A szülők azonban gyakran figyelmetlenek, és kedves pajkosságként értelmezik a gyermek agresszív viselkedését. Általában nem elég képzettek ahhoz, hogy időben felismerjék a magatartásbeli zavarokat. A gyerekek agresszív megnyilvánulásaiért sok esetben a társadalom is felelős. Az élet szinte minden területén versengés tapasztalható, a versenyben pedig mindig van egy győztes és egy vesztes. A gyerekek társadalmában is ugyanezen jelenségek nyomaira bukkanunk. A felnőttek világa tehát számos negatív példával szolgál, melyek táplálhatják a gyerekek egyébként is meglévő agresszív hajlamait. Zaklatott a világ, zaklatottak a felnőttek, a gyerekek sem kivételek ez alól. Ennek ellenére soha nem állítanám azt, hogy rosszak a mai nebulók. A rosszból nincs több, mint a jóból, csak a rossz hangosabb, a rossz ijesztőbb, félelmet és szorongást vált ki. A leglényegesebb oknak azt tartom, hogy minden tekintetben szűkölködő társadalomban élünk, szűkölködünk anyagilag, lelkileg, erkölcsileg és érzelmileg.

Mit tehet a pszichológus a probléma kezelése érdekében?

Leghatékonyabb védekezésnek ebben az esetben is a megelőzés számít. Ha csak a tünetek kezelésére szorítkozunk, sajnos nem oldjuk meg a gondokat. A pedagógusok általában csak a probléma felszíni jelenségeire figyelnek fel. A tünetek vizsgálata helyett sokkal inkább az okok feltárása szükséges. Csak ezáltal szüntethetők meg a magatartásbeli zavarok. A pszichológusok gyakran látogatnak el az iskolákba, ahol alkalmuk nyílik elbeszélgetni a gyerekekkel. Az ilyen beszélgetések során fény derülhet az iskolai agresszió megnyilvánulásaira, melyeket aztán később kivizsgálhatnak. Van úgy, hogy a szülő maga viszi el a gyerekét a pszichológushoz, miután felfigyelt bizonyos jelekre. Sok esetben a pedagógus jelzi a problémákat, melyeket a munkája során észlelt. Kisebb számban a rendőrség is informál minket, lelki tanácsadókat, de a hozzájuk került esetek már a legsúlyosabbak közé tartoznak. Az alapiskolák felső tagozatán pedig egyre inkább az a jellemző, hogy maguk a tanulók is jelentik, ha valamilyen testi vagy lelki sérelem érte őket az iskolatársaik részéről.