Nattyon konkrét csávók

A főszereplők: Két pitiáner bűnöző, akik azt hiszik, hogy a körülöttük lévő világ egy szemétdomb, amin ők a kakasok. Ám naivitásuk mértéke fordítottan arányos az intelligenciahányadosukkal.

– Szóval nincs kocsi...

– Figyelj. Ismersz, nekem nem tétel néhány milla, de az a merdzsó csak vitte a lét. El kellett passzolni. Kúttól-kútig jártam vele, és állandóan lerohadt. Legutóbb a lengéscsillapító mondta be a csütörtököt. Kérdem a szakit: Mennyi lesz apafej? Azt mondja, 50 rugó a rugó. Mondom: Anyád, az a bárcás! Mondja, enyimé. Há’ meg is fejeltem.

– Atomkemény vagy, de ha nincs verda, mivel megyünk behajtani? Trolival? Égnénk mint a faszén, nem vagyok f*sz én!

– Ne aggódjál má’! Úgy rinyálsz mint egy HIV-pozitív. Szombaton van piac, majd akkor újítunk valami járgányt.

– De nem tuning-ladát, rohadó küszöbbel!

– Kinek nézel? Valami olaszt veszünk, amivel lehet tépni. Vagy dzsipet, Suzuki Samurait. Kilóra. Megtehetjük, nem?

– Hát, manapság már yes. Szerencsére elmúltak már azok az idők, amikor anyád karját csavargattuk a nyugdíjáér’.

– De el ám. Szóval kocsi lesz. És ha marad apró, akkor megveszem a jogsit is.

– Az frankó lenne. Te, érettségit ne vegyünk?

– Minek? Tovább akarsz tanulni?

– Áááá, csak balhéból. Magoltam én eleget az általánosba’. Több is a gógyim mint amennyi kell. Tudom mi az a kultúra vazzeg!

– Te vagy az Alber- Eisenstein, mi ?

– Kicsoda?

– Nem érdekes. Te, mennyivel nyomsz fekve?

– Na mi van torkos borz, kóstolgatsz?

– Francokat. Csak mostanában nem látlak lent a teremben. Mi a gáz? Elapadt a koksz?

– Dehogy. Van elég. Nerobol. Made in Romania.

– Hát akkor? Csíra akarsz lenni? Ágyútöltelék?

– Kicsoda? Ne gizdulj már öreg. Az erő velem van. Csak éppen...

– Csak éppen?

– Csak éppen új csajom van.

– Neee...

– De bezony ám.

– Rájár a rúd mi?

– Ja, csurran, cseppen. Tudod, hogy van. Csöcsöm is van, tejem is, mér’ ne tenném?

– Tigris vagy komám. Sír Kán.

– Na és neked, van tököd tokja?

– Most szakítottam.

– Szűz volt a gádzsi?

– Nem úgy. Dobtam.

– Mér’?

– Meguntam. Nagyon lelkis volt. Ha megjött neki, nem akarta. Meg nem is volt ütésálló.

– Az enyimé nem kispályás ám, apám. Go-go girl. Ráadásul főzni is tud: tojásos lecsót, meg kakaót. Kész Horváth Rozi. Hazamegyek, bedobok egy féldecit, zabálok, aztán pumpa. Királyság van öcsém. Eldorádó.

– Ez cool, meleg málé, mi?

– Ja, jól megértsük egymást. És művelt is a muff, olvasott már az orgazmusról is. Lehet, hogy nem hiszed, de már gyereket is szeretnék.

– Az jó. Én is csináltam már egyel, csak nagyon sírt...

– Miről ugatsz barom állat? Mondom, apa akarok lenni!

– Minek?

– Minek? Mer’ romantikus csóka vagyok azér’.

– Oké, te tudod. Na, váltsunk témát. Tetkót mikor varrattál utoljára?

– Tegnap, de ma is megyek.

– Engemet megszívatott a tatus. Vittem neki mintának egy spárgázó Van Damme-ot, de az a köcsög beszívott, elkavarta valahol, és felvarrta helyette a Lagzi Lajcsit. Alig fért fel a hátamra. Kicsit bedurrant az agyam.

– Apám, a prosztó.

– Ja, ismerem a faterodat... Ráadásul a csávó nehezen halad a kiszedéssel, mer’ a pitbull a jobb karját tépte le.

– Ráküldted a blökit?

– Még szép, te mit csináltál volna?

– Jean Claude helyett Lajcsi? Hát, nem mentem volna e- a gatyámban az hót ziher.

– Na látod. De aznap legalább megspóroltam a csirkefarhátot.

– Penge vagy öcsém, Wilkinson. Te, jut eszembe. Nem megyünk ki a hétvégén a meccsre?

– Melyikre?

– Tudom én? Há’ valamelyikre. Lényeg a balhé. Kiosztjuk majd a lovas zsernyákokat.

– Na, látom már van vér a pucádba’. A múltkor még csak a szotyiárust merted leköpni, amikor háttal állt.

– Áááá, az már történelem. Manapság már nem ejtek foglyokat. De hagyjuk a témát mer’ szerény vagyok. Koncentráljunk inkább a hétvégére. Tehát: autópiac, szoli, meccs, dizsi, detox. Megfelel?

– De meg ám! Belecsapunk a tutiba...

– Benyalunk egy-két bélyeget...

– Bebukszázunk...

– Behányunk...

– Yes! Yes! Yes!

– De most már olaj. Mindjárt dél, ideje teríteni... (tacs)