Nagy hal a kis tóban

E kérdés megválaszolásakor – a tanulmányi előmenetel várható hatékonyságának megítélésén kívül – feltétlenül figyelembe kell venni a lélektani szempontot is: Hogyan hat a gyerek önértékelésére, ha azt tapasztalja, hogy őt a gyengébb képességűek közé sorolták?

Nem alakul-e ki benne kisebbrendűségi érzés ennek hatására, nem csökken-e majd az önértékelése? Mert ha a képességek szerinti csoportosításnak ilyen következményei lehetnek, akkor korántsem biztos, hogy az eredményesebb tanulmányi munka reményében érdemes megfizetni ezt a „lélektani árat”.

Átlagon felüli képességű tanulók

Nos, számos Észak-Amerikában, Nyugat-Európában és Ausztráliában végzett vizsgálat azt mutatta, hogy a tanulók képesség szerinti csoportosítása az iskolákban nem jár ilyen kedvezőtlen hatásokkal. Összehasonlították a megszokott, vegyes osztályokban tanuló diákokat speciális csoportokba sorolt társaikkal, s azt tapasztalták, hogy az utóbbi rendszerben az átlagon felüli képességű gyerekek önértékelése valamelyest alacsonyabb, az átlagon aluli képességűeké viszont valamivel magasabb szintű, mint a hagyományos oktatási formában. A kutatók ezt a „nagy hal kis tóban” hatással magyarázzák, vagyis azzal, hogy az önértékelését mindenki úgy alakítja ki, ha önmagát közvetlen környezetével méri össze.

Önértékelés

Vegyes osztályban a legjobb képességű gyerekek önértékelése igencsak megnőhet, hiszen azt látják, hogy szinte mindenki más gyengébb náluk, és fordítva: a gyenge képességűek önértékelését alaposan megtépázza az, hogy a többség nyilvánvalóan jobb teljesítményre képes, mint ők. A képességszint szerint összeállított osztályokban viszont mindenki hasonló teljesítményt tud nyújtani, így sokkal kisebb az esélye annak, hogy egyesek „sztárok”, mások pedig „örök vesztesek” legyenek.

Hogy van ez a gyakorlatban?

Sally Kemp és David Watkins nemrég Hongkongban végzett felmérést e téren. Az ottani kisdiákok tíz-tizenegy éves korukban – az alapiskola utolsó éveiben – alkalmassági vizsgát tesznek, s ennek alapján kerülnek be az ötféle képességszint szerint kialakított középiskolák valamelyikébe. Mindenki tisztában van vele, hogy az az iskola, ahová felvették, melyik szintet képviseli. Kemp és Watkins vizsgálatában kétszáznyolcvan elsős középiskolás fiú töltött ki olyan tesztet, amely az önértékelést mérte. A gyerekek – akik 2., 3. vagy 5. szintű iskolába jártak – lényegében nem különböztek egymástól önértékelés tekintetében. Bár a kutatók, sajnos, nem hasonlították össze őket a vegyes osztályokban tanuló hongkongi diákokkal, ez a felmérés is arra utal, hogy a képesség szerinti csoportkialakítás nem árt a gyerekek önértékelésének.