Mit (ne) mondjunk egy diszlexiásnak

Próbálja minél érdekesebbé és változatosabbá tenni a gyerekkel való foglalkozást.

Ne ragaszkodjon az elképzelt gyakorlási formához, ha az nem megy. Minden gyakorlás legyen rövid – a gyerek figyelme erőszakkal nem tartható fenn.

Emlékeztesse, hogy előző alkalommal mit gyakoroltak.

Minél többször foglalja össze, ismételje el – lehetőleg különböző megfogalmazásban – amit már megtanultak.

Csak pozitív formában kritizáljon – azaz mindig említse meg a már elért eredményeket.

Minden gyakorlást valamilyen sikerélmény zárja le.

Valóban figyeljen, amikor a gyerek a nehézségeiről beszél – ezek ugyanis esetről-esetre különbözőek.

Gyakran tartsanak szüneteket.

A foglalkozásba építse be a relaxációt és valamilyen nem tanulási célú játékot.

Sose legyen:

Túlságosan ambiciózus.

Ne siettesse tanítványait.

Ne hasonlítsa a teljesítményét másokéhoz.

Ne csodálkozzon azon, ha valamit nem tud.

Ne szakítsa félbe váratlanul, ha hibásan olvas.

Készüljön fel rá, hogy sokat hibázik, de ön nem lehet türelmetlen.

Csak a legfontosabb hibákkal foglalkozzon.

Ha egy feladat megértetése reménytelennek tűnik, ne essen pánikba.

Váltson át egy másik tevékenységre, és legközelebb térjetek vissza a problémára.