Mit is kezdjünk magunkkal?

A Csak Van együttes tagjai, balról: Kovács Laci, Szabó Laci, Hulkó Tomi, Csiba Sanyi és Csonga ErniA szerző felvételeiAz élet szép, haverok, buli? A fiatal generáció szlogenjének is titulálhatnám az előző gondolatot. „Drága gyermekem, első a tanulás!“ – ismerős szöveg, nemde? Nem szeretném felsorolni a diákság minden problémáját, hiszen a visszaemlékezések alapján ezek a legszebb évek. Főleg azoknak, akik tesznek valamit érte. Elmesélnék most egy történetet. A helyszín a Vámbéry Ármin Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium Dunaszerdahelyen (egy modernnek nem mondható épület), ahol mindig történik valami. Elárulom a főszereplőket is: Csiba Sanyi, Szabó Laci és Kovács Laci, akik jó barátokhoz híven együtt múlatják a nyári szünidő felhőtlen perceit. Ők is úgy gondolták, kellene valamit kezdeni magukkal. A fiatalsághoz mi is álljon közel, ha nem a zene, így hát szinte egyértelmű volt a terv. Kellene egy zenekar. Minden kezdet nehéz, a tervek húzódtak egészen egy téli Amazons koncertig. Nem fájt a fejük a hozzá nem értést illetően sem. Hogy mi állt a rendelkezésükre? Egy dob Kovács Laciéknál, ami el volt mélyen a többi cucc közé rejtve. Nem véletlenül került hozzájuk a szolid hangzásúnak nem nevezhető hangszer, az előbb megnevezett egyén alapiskolás korában (!) már kapcsolatba került a dobolással. Minden készen áll a próbákhoz, csak kell egy terem. A srácok szerencsésnek mondhatják magukat, hiszen sok ember jó ötletnek tartotta nagy álmukat, ezért segítettek is nekik. Egy éven keresztül a Dukacso egyik kisebb termében tanyázhattak és gyakorolhattak. ĺgy kezdődött el a zenebona. Gitár, baszszusgitár, dob. Nem is rossz felállás, csak hiányzik még egy központi figura, kellene valaki, akit állandó jelleggel a banda énekesének mondhatnak. Tudniillik, a gimi tanulói olyanok, mint egy nagy család, tehát összetartanak. Kis idő után Hulesz, azaz Hulkó Tamás is a társaság tagja lett, Sandival együtt. Két legyet egy csapásra. Az énekes dalszövegírót is hozott magával. Állt a bál, a társaság élete mozgalmassá vált. Egész baráti körrel jártak ki a próbákra, mindenki jól érezte magát. Innen keveredett ki egy illető, Csonga Erni is. Hogy miért? Néhanapján megesik, hogy a nélkülözhetetlen bőgős lemarad a próbáról, ilyenkor kellene egy zenész, aki beugrik a hiányzó zenészek helyett. És ő lett az, csak azzal az apró különbséggel, hogy az ifjút átcsábították a gitár mellé. Aztán az alapítótagok elérkeztek a felnőtté válás küszöbére, amit persze meg kell ünnepelni. Szóba sem jöhetett más, mint egy fergeteges buli, ahonnan a zene sem hiányozhat. Szerencsés csillagzat alatt születtek zenészeink, hiszen a bemutatkozón ott volt valaki, aki meghatározó szerepet játszott a társaság népszerűsítésében. A fellépés után Cseh Maros szereplési lehetőséget kínált a fiataloknak. Sanyi elmondása szerint a buli előtt tövig rágták a körmeiket, erre másnap felléphetnek a Sikítóban, az amatőr bandák helyi fellegvárában. Méghozzá olyan bandák előzenekaraként, mint a H8 és a Social Free Face. El lehet képzelni, az adrenalinszintjük a tetőfokra hágott, nem akartak hinni a fülüknek. De fel kellett ébredniük. Másnap ott álltak a színpad mellett, a helység dugig emberekkel, és egyszer csak megjelenik Vermes Zsuzsi, az egykori Amazons gitárosa. Hogy mi történt? A kívülállóknak semmi különös, de Sanyinak az izgalom megkoronázása volt ez a pár perc. Pár pillanat alatt lezajlott az újonc gitáros beavatása. Talán ennyit kellene megemlíteni a kezdetekről. Még mindig maradt egyetlen apró szépséghiba. Hogyan lehetne őket felkonferálni, hiszen nevük sincs. Ekkor jött jól egy közös barát, aki a hasára csapott és mondta: csapat, amely kéthetente változtatja a nevét. De elalszik a közönség, amíg elszavalják a rövidnek nem mondható nevet. ĺgy lettek ők a Csak Van.

Idővel egyre felkapottabbak lettek, sorra kapták a meghívásokat. Rendszeresen megtelítették a Sikító termeit, és nem csak a régi haverok jöttek el a bulikra, hanem eddig ismeretlen, zenerajongó fiatalok is.

Hulkó Tomi Ismét eltelt egy év, az alapí-tótagok lassan befejezték gimnáziumi tanulmányaikat. Már csak pár hónapot lehettek itthon, aztán irány a főiskola. És nem kis távolságokról van szó, hiszen az ő esetükben Magyarország és Csehország lett a srácok második lakhelye. De ne rohanjunk előre. Az elmúlt nyár rengeteg lehetőséget tartogatott a Csak Vannak. Igaz, először költözniük kellett, mármint a próbák színhelye változott, de a jókedv megmaradt. Mindjárt a szünidő elején Nyírágóra utaztak a III. RockAir-Festre, az amatőrök rock fesztiváljára. Utána következett a Klikk-fesztivál. Szerintem ezt az eseménysorozatat nem kell bemutatnom senkinek. Pár olyan nap, ami a zenéről és a buliról szól. De a fellépőknek ennél sokkal többet jelent. Hat fiatal emberpalánta, akik ott állnak a színpad mellett, majd 40 fokos melegben. Érdekes látvány volt. „Ennyi ember elé kiállni? Ilyen felszerelést használni?“ – hangzottak az ehhez hasonló kérdések a megnyugtatás helyett. Szerencsére minden úgy sült el, akár a mesében. Az izgalom elmúlt, a közönség imádta őket.

A helyszín tele volt emberekkel, akik bulizni jöttek, és zenét hallgatni, ismerkedni.

Miért legyenek rosszban az amatőr bandák, ha esetleg egymás hasznára is lehetnek? Valahogy így került a srácok közelébe Bíró Dávid is, aki a mai napig a csapat mindenese, értve ez a technikai dolgokra is. Viszont mostanság a lelki pátyolgatás is rájuk fér. Utazás, tanulás és alvás helyett állandó jelleggel, kihasználva minden szabadidejüket, rengeteget próbálnak. Hogy hol láthatók és hallhatók legközelebb? Természetesen egy buliban, főleg így az ünnepek tájékán, 2002. december 28-án a Dunaszerdahelyi járásban, Ekecsen. Tudod mit, hallgasd meg te is őket, megéri!