Menni vagy maradni?

Vegyünk egy példát: egy frissen érettségizett fiatal, ha valamelyik felsőoktatási intézményt választja tanulmányainak folytatására, mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Ahhoz, hogy a szükséges összeget előteremtse, munkát kell vállalnia. Sajnos Szlovákiában még nem olyan fejlett a diákhitelrendszer. Az ifjú elmegy egy munkaközvetítő irodába, hogy érdeklődjön a régiójában lévő munkalehetőségekről. Akad ugyan munka bőven, de rendszerint a felvételt az adott szakmában eltöltött ötéves gyakorlat felmutatásához kötik. Nincs tehát könnyű helyzetben.

Más országban sincs kolbászból a kerítés

Egyes munkaadók a stabil és megbízható munkaerőt keresik. Ezzel nincs is semmi gond. A probléma ott kezdődik, hogy a kritériumok egyáltalán nem alkalmazhatóak a gyakorlatban. Számos fiatal szembesült már azzal, hogy éppen a kora miatt nem volt alkalmas egy munkahely betöltésére. Még csak nem is a szakmaiságot kérdőjelezték meg! Ekkor dönt valaki úgy, hogy külföldön próbálja kamatoztatni a tanultakat. Több-kevesebb sikerrel. Egy idő után rájönnek, hogy más országban sincs kolbászból a kerítés, és megfelelő nyelvtudás hiányában nem sok esély van az érvényesülésre.

Nagy részüknek egy idő után honvágyuk lesz, és szép lassan beleszürkülnek a hétköznapokba. Idővel elmúlik a láz, és megkeseredett emberek válnak belőlük, kilátástalan helyzettel. Folyamatosan falakba ütköznek. Természetesen a mai oktatási rendszer is hagy némi kívánnivalót maga után. Az egyik magyar egyetem professzora szerint olyan szakembereket képeznek, akik Európa bármely pontján megállják a helyüket.

Mi a helyzet Szlovákiával?

Ezzel nem is foglalkoznak. Tudjuk jól, milyen a szlovák nyelv oktatása a magyar iskolákban. Az ifjúnak pedig nem marad más választása, mint a jobb sors reményében elhagyni a családját. Statisztikai adatok szerint a középiskolát végzetteknek 80 (!) százaléka próbál szerencsét Németországban, Franciaországban, Angliában, de akadnak, akik a tengerentúlon. Szlovákia és általában Közép-Európa pedig fiatal értelmiségiekkel lesz szegényebb. Ahhoz, hogy itt tartsák őket, szemléletváltásra lenne szükség.

Kevés teret engednek a fiataloknak

Eszményi lenne, ha nem a kort, hanem a szakmai tudást, az egyén felkészültségét vennék figyelembe a munkaadók. Szakemberek szerint erre szlovákiai magyarként kevés az esély, ugyanis többségében még mindig a letűnt korszak képviselői foglalnak el vezető pozíciót, akik kevés teret engednek a fiataloknak.

Természetesen nem az idősek ellen beszélek, hiszen szükség van rájuk, de tudatosítani kellene, hogy az ifjú tenniakarása, teherbírása és az idős tapasztalata, megfontoltsága optimális esetben együtt gyümölcsöző kapcsolatot képes kialakítani. Ehhez azonban meg kell találni az egymáshoz vezető utat. Azt kellene nézni, ami összeköt minket, s nem azt, ami elválaszt.