Megöl az unalom

Nyár volt, vasárnap és béke. Úgyhogy nem csoda, ha a Józsi gyerek bizony nagyon unatkozott, de mivel élelmes egy gyerek volt, kieszelte, hogy ne unatkozzon, majd jól belevágja a kapát a nagymama arcába. Úgy is tett. Elbújt a nyári konyha mögött, és amikor a nagymama arra csoszogott, előugrott, aztán úgy belevágta a nagymami arcába a kapát, ahogy azt az iskolában tanítják. Na, de ezt már a nagymama sem tűrhette szó nélkül, elkapta a Józsi gyerek füle tövét, jól megráncigálta és azt mondta: – Ahelyett, hogy állandóan a hülyeségen töröd a fejed, inkább az orrodat törülnéd meg, mert okádnom kell ha rád nézek! Azzal, mintegy nyomatéko- adva a szavainak, egy hanyag mozdulattal, no meg egy metszőollóval úgy felhasította a Józsi gyerek gyomrát, hogy öröm volt nézni. Aztán az arcában a kapával, szépen tovább csoszogott.

Szégyellte is magát a Józsi gyerek, de mivel még mindig unatkozott gondolta majd megtréfálja a nagypapát. Nagypapi éppen a tetőt javította egy hosszú létra tetejéről, ami az ereszcsatornának volt nekitámasztva. Nagyon el volt foglalva a munkájával, így nem láthatta, hogy az a komisz Józsi gyerek odasompolyog a létrához és egyetlen, de jól irányzott rúgással kirúgja alóla. Már csak azt érezte, hogy repül, meg, hogy a feje szétloccsan a kút káván. Mondanom sem kell, ő sem dicsérte meg az unokáját. Na, nem azért mint ha nem értette volna a tréfát, de nem szerette ha munka közben zavarják. Úgyhogy megragadta a Józsi gyerek üstökét és négyszer-ötször jól belerántotta a térdébe, majd mivel más ötlete már nem volt (meg már a térde is fájt egy kicsit) fogta a Józsi gyereket és torkon szúrta a vasvillával.

Jó is lett volna ez így, ha azt az ördögfattya Józsi gyereket nem gyötörte volna még mindig az unalom, már pedig gyötörte de annyira, hogy majd lerágta mind a tíz ujját. A hetediknél tarthatott amikor eszébe jutott, hogy hát van neki egy kis húga is, de van ám, akit ha akar akkor addig verhet a piszkavassal amíg a karja bírja! Hátha akkor majd nem fog unatkozni. Azzal el is indult, hogy megkeresse. Meg is találta a kislányt, ott játszott a ház mögött a sufniban. Na, a Józsi gyereknek sem kellett kétszer mondani, fogta a kormos piszkavasal (vigyázva, hogy a ruháját össze ne kenje vele...) és színes bőrűre püfölte a csöppséget, aki mindez- mozdulatlanul tűrte, a satu két pofája közé szorítva.

Hogy tűrte? Hát még mosolygott is hozzá azzal a fogatlanná vert szájával! És, hogy csillogott az a két búzakék szeme, amíg ki nem folyt... De a nagy zajra kijött ám a házból a Józsi gyerek apja, a radikális Sztahanovista Józsi bácsi, és nagyot kurjantott: – Halál a naplopókra! Erre már az a cudar Józsi gyerek is felkapta a fejét, már hogy ne kapta volna? Amikor a Józsi bácsi olyat vágott a hátába, amit még a városi népek is csak baltának neveznek. A csigolyák csak úgy recsegtek, meg ropogtak a balta foka alatt. Később egy harapófogó is előkerült, meg a Józsi gyerek nyelve is tőből kiszakítva, amit Józsi bácsi ügyes mozdulattal a malacólba hajított. Az éhes disznók persze nem erről álmodtak.

Na, szegény Józsi gyerek (gondolta a szegény Józsi gyerek) kellett ez neked? Most aztán marakodhatsz majd a nyelveden a disznókkal, ha akarsz még valaha fagylaltot nyalogatni! Hát, ennyi történt és nem több, amikor hazaérkezett a munkából a Józsi gyerek anyja, a Józsi bácsi felesége, a Józsi néni, aki egyszerű kétkezi munkásként dolgozott a helyi bauxit bányában. Tudni kell még róla, hogy szőrösszívű egy teremtés volt, aki nem állhatta a restséget, úgyhogy amint lecuppant a kerékpárja nyeregcsonkjáról, fogta fiát az ifjabb Józsit, és behajította a kútba, ahová az simán be is esett, az apja jóvoltából csont nélkül. Aztán férjét, Józsi bácsit vette elő, akinek először is egy emberes rúgással szétzilálta a férfiasságát, majd egy arra kallódó sövény vágó ollóval lenyisszantotta a fejét. A torzó összerogyott, a fej pedig lehuppant a földre, és Józsi néni a női labdarúgás koronázatlan fogú királynője megmutathatta, a baromfi udvar gólra éhes lakóinak, hogy mitől beteg a magyar futball. Rövid passzal indítva szöktette magát a kerítés mellett, ügyesen kapkodva retkes lábait, az utána loholó korcs házőrző kaffogó álkapcsai elől. A kúthoz érve, elegánsan átemelte a kobakot az itató vályú felett, majd kicselezte a kakast és az ámuló tyúkok szeme láttára teljes sebességgel nekirohant a nyári konyha falának. Az ütközés egy kicsit kedvét szegte, orrát törte, de mivel a barmoknak még nem mutatott semmit, bevágtatott az istállóba, és a békésen kérődző szürke marhák csapkodó farkainak és ürítő farainak lelkes publikuma előtt, dekázott néhányat, aztán kirobogott a másik ajtón és talán meg sem ált a Bundesligáig, ha rá nem lép egy gereblyére, aminek a nyele akkora árkot vert a homlokába, hogy többé senki sem tudta megkülönböztetni a fejét a seggétől. Ebbe persze Józsi néni még nem pusztult volna bele, hiszen ő a leprát is lábon hordta ki, viszont az ütés erejétől megtántorodott és beesett a meszes gödörbe, ahol aztán egyenletesen fortyogva, feloldódott az oltott mészben.

Ekkor riadt fel szörnyű rémálmából a kis Józsi gyerek, verítékes homlokát lihegve megtörölte és rájött, hogy elbóbiskolt a napon. Nem csoda, hiszen nyár volt, vasárnap és béke. Józsi gyerek pedig nagyon unatkozott, de akkor meghallotta a nagymama jellegzetes csoszogását, a kapáért nyúlt és egy álom valóra vált... (tacs)