Még zenéből is megbuktatnak

Miért döntöttek úgy a szüleid, hogy Ausztriába adnak be iskolába, hiszen itt Pozsonyban vannak magyar tannyelvű alapiskolák, ahol mégis az anyanyelveden tanulhatnál.

Úgy tudom, szüleim azért írattak már 1989 decemberében, egy hónappal a bársonyos forradalom után a köpcsényi (kittseei) óvodába, mert azt akarták, hogy a magyar és a szlovák nyelven kívül a németet is anyanyelvi szinten beszéljem. Elvégre pozsonyi lakos vagyok, ahol a háromnyelvű kultúrának régi időkre visszanyúló hagyományai vannak. Biztosan közrejátszott az 1989-ben tapasztalt eufória is, a vasfüggöny leomlása. Hirtelen megnyíltak a határok, az emberek akkoriban elsősorban a bevásárlásokkal voltak elfoglalva, de a szüleim első útja a köpcsényi óvodába, valamint a polgármesteri hivatalba vezetett, ahol megörültek nekem, szívesen befogadtak, annál is inkább, mert már gagyogtam valamit németül. Négyéves koromban kerültem az óvodába, ekkor már beszéltem a magyar és a szlovák nyelvet egyaránt. Mikor iskoláskorú lettem, a Duna utcai alapiskolába írattak be, és az iskola beleegyezésével váltam peregrínussá, az iskola külföldön tanuló diákjává. Az alapfok elvégzése után, amit Ausztriában Volksschulenak hívnak, a nezsideri nyolcéves gimnáziumba jelentkeztem, ahol a tanév végén fogok érettségizni. A gimnázium befejezése után szeretnék magyar nyelvből és irodalomból is érettségizni.

Milyenek a tapasztalataid az osztrák iskolarendszerrel?

Szerintem az osztrák iskolarendszer nagyon magas színvonalú, főleg az idegen nyelvek tanítására helyeznek nagy hangsúlyt. Jelentős különbség az itteni iskolarendszerhez képest, hogy még szombaton is járunk suliba. Nagyon nagyok ott a követelmények, még zenéből is meg lehet bukni. Nem jellemző nagyon a tiszta egyes tanuló. Az osztályomban két évvel ezelőtt még harmincan voltunk, mára már csak tizenöten maradtunk. A diákok jelentős része évet ismétel. Volt egy osztálytársnőm Németországból is, de mivel nem bírta az iramot, több tantárgyból megbukott, ezért inkább hazaköltözött, ahol ismét egyes-kettes tanuló vált belőle.

Magyarként nem hiányzik a magyar kultúra, történelem, irodalom ismerete?

Nem igazán hiányzik, mert a családommal magyarul beszélek. Magyar könyveket is olvasok, s leggyakrabban a magyar tévét nézem. Minden nyáron Magyarországra megyek diáktáborba, hogy több magyar fiatallal megismerkedhessem. Azonkívül magyartanárom is van, aki hetente foglalkozik velem. Elbűvöl a színház világa, gyakran elmegyek egy-egy magyar előadásra, és így a magyarországi rokonaimat is meglátogatom.

Milyen nyelven születnek meg az agyadban a gondolatok? Nem érzed néha, hogy elvesztetted a fonalat a gyökereidhez?

Mivel legtöbbet osztrák környezetben vagyok, főként németül gondolkodom, és mivel naponta hazajárok, ugyanolyan életet élek, mint bármelyik más magyar nemzetiségű pozsonyi fiatal. A fonalat a gyökereimhez semmiképpen nem szeretném elveszíteni, annál is inkább, mert az otthoni környezetem erősíti bennem a magyarságtudatot.

Nem fárasztó a napi ingázás Nezsider és Járfalu között?

Az utazás nem fáraszt, mert már 8 éve így járok. Néha még élvezem is, mert a vonaton sok új embert ismerhetek meg. Reggel 7 órakor indulok el hazulról, s nyolc előtt 5 perccel már az iskolában vagyok.

Elmondtad, hogy ide Szlovákiába is jártál suliba. Szerinted miben más itt a diák élete, mint odakint?

Úgy tapasztaltam, hogy Szlovákiában a tanár–diák kapcsolat közvetlenebb, mint Ausztriában. Az osztrák diák élete az iskola után sokkal szabadabb és kötetlenebb, mert a szülők többet megengednek a gyerekeiknek, talán ezzel akarják enyhíteni az iskolai szigort.

Milyen tantárgyak okoznak nehézséget neked?

A latin a hetedik nyelv amit tanulok, és mivel a tanárom rendkívül szigorú, korrepetálásra szorulok. Caesar és Sallus írásait fordítjuk, s mivel egy latin szónak több értelme is van, bizony megizzadunk a németre való átültetés során. A matematikát viszont annak ellenére, hogy elég jól megy, nem szeretem.

Szerinted jobban fogsz tudni érvényesülni az osztrák érettségiddel?

Talán nem az osztrák érettségim miatt fogok tudni jobban érvényesülni, hanem az ott szerzett jó német-, spanyol-, angol- és francianyelv-tudásom miatt. Ausztriában az érettségiért nagyon meg kell küzdeni, de utána az egyetemre már nem kell felvételizni.

Részt vettél a Duna Televízió nyári táborában is, hogy jutottál oda? Jól érezted magad?

Igen, részt vettem a Duna Televízió nyári táborában. Egy pályázatot küldtem be, amelyet a volt magyartanárnőm segítségével írtam meg, és amelyet nagy örömömre pozitívan bíráltak el. A zsámbéki diáktáborból érkeztem Pestre, a Duna Televízió székházába. Tele voltam elvárásokkal, s be kell vallanom, nem csalódtam. Érdekes programokat szerveztek, kreatív feladatokat kellett megoldanunk. Kicsit megijedtem a csángóktól, mert nem értettem, mit beszélnek. De aztán szerencsére minden jól sült el, még barátokat is szereztem, megírtam az első cikkemet.

Hol szeretnél egyetemre járni, milyen irányba kacsingatsz?

Érettségi után, ami most májusba lesz, Bécsben szeretnék egyetemre járni. Még nem tudom pontosan, hogy milyen irányt választok, de érdekelne a jog vagy a diplomácia.