LANOLINOS — 1. rész

Egy szép, napfényes májusi délután Emese és Róbert egy belvárosi kiskocsmában egymás kezét fogva ananász ízű koktélt szürcsölgetnek, miközben hosszasan, elmélyülten szemlélik a szomszéd asztalnál üldögélő és szintén ananász ízű koktélt szürcsölgető Jáksó Lászlót.

– Jó reggelt! – szólalt meg Jáksó László. – Nahát, én is benne vagyok a sorozatban? – csodálkozott rá, hogy bizony ő is benne van a sorozatban, majd az áldott véletlennek köszönhetően az ablakon átpillantva meglátta, mint suhan el az őrjítően csinos angol szakos tanárnő, Krisztina. Gyorsan utána is vetette magát, méghozzá keresztül az ablakon, ahonnan sikerült egy félig nyitott csatornába beleszorulnia teljes lendületből, minek folyományaképpen eltörte karját és bosszúságot okozott a későbbiekben a zacsekját összeilleszteni hivatott sebészeknek.

– Álljunk le! – vágott közbe a rendező, Vágó István egy fűnyíróval a kezében.

– Szerintem is – nyögött fel a csatornából keservesen Jáksó László.

– Ha nem csal az emlékezetem, akkor a forgatókönyv szerint úgy kellett volna lennie, hogy kimegy a fickó az ajtón az utcára a húha, csinos, nagyon csinos tanárnő után sandítva erősen, majd ott esik bele a félig nyitott csatornába, mialatt eltöri...

– Késő, már megtörtént. Hívjatok mentőt! – pofázot- bele Jáksó László, de senki sem figyelt rá, mert mindenki azzal volt elfoglalva, a ...a, izével. Egyébként is így sokkal izgalmasabb és kezd elfajulni a történet. Tehát: Egy szép, napfényes májusi délután Emese és Szilvia egy belvárosi kiskocsmában egymás kezét fogva ananász ízű koktélt szürcsölgetnek, miközben...

– Mi az, hogy Emese és Szilvia? – kérdezte dühösen Emese, aki még mindig Szilvia kezét fogta.

– Én mégegyszer nem esem bele a csatornába! – ragadta meg ismét az alkalmat Jáksó László, azt remélvén, hogy idejében eljut a kórházba, bár újfent senki sem figyelt rá.

– Nekem Róbert kezét kellene fognom és meg kellene csókolnom valahogy így... – folytatta még dühösebben, szinte lila fejjel Emese, miközben a forgatókönyvben kereste jelenetét. Ebben a pillanatban megjelenik az ajtóban Róbert, aki heves röhögést vált ki a sorozat szereplőiből, mert egyáltalán nincs rajta ruha és csak egy anyósnyelvvel leplezi a leplezhetetlenségét.

– Kizártam magam a lakásodból és bent maradt a kulcs – fordul- oda Emeséhez, aki ettől lefordult a székről, arccal bele egy habostortába. Józsi, a kocsmáros megvető pillantásokkal próbálja kommentálni a történteket, de véletlenül beleszorul az ujja egy Cabernet Sauvignonnal csordultig töltött borosüvegbe, pedig ő a sör- szereti. Szilvia, aki még mindig fogja Emese kezét, igazából még nem jött rá, mi a fenét keres egy szappanoperában szereplőként, és nehezményezni kezd a történet írójára, bizonyos William Shakespearre.

– Azt hogyan kell csinálni?

Szereplő nem vitatkozik a narrátorral, mert nem nyílik ki az ejtőernyője a következő epizódban.

– Repülni fogok? – firtatta tovább Szilvia ahelyett, hogy nehezményezett volna. Ezalatt egyik pillanatról a másikra, mivel ünnepi számról van szó, a sorozat valamennyi szereplője merev részegen találja magát, Józsi, a belvárosi kiskocsma kocsmárosának kocsmájában.

– Én a csatornában vagyok?

Róbert, aki még mindig egy szál anyósnyelvvel virított, összehúzta a szemöldökét.

– Azt minek csináljam? – próbált kibújni a szerepéből Róbert, de azért összehúzta a szemöldökét. Emese, a sorozat női főhőse is részegen keresi a mellékhelyiség kilincsét, nem tudván, hogy az, amit fogdos, nem más, mint Róbert...

– Na, de hát ez túlzás! – kiáltotta felháborodottan Róbert. – Nem elég, hogy hirtelen gatya nélkül találtam magam, méghozzá a sugárúton, de össze is vontam a szemöldököm, most meg Emese itt... ott.... ez az...

Józsi, a kocsmáros még mindig borosüvegbe szorult ujjával volt elfoglalva, mialatt Szilvia a kiskocsma felett repülő repülőgépről a mélybe vetette magát, természetesen ejtőernyő nélkül. Emese, aki még mindig Szilvia kezét fogta, kezdett magához térni illuminált állapotából:

– Hú, a francba!

Ekkor meglátta, amint egy másik repülőgépből Robbie Williams ugrott ki, de ő már ejtőernyővel.

– Tudtommal két egyforma keresztnév nem szokott lenni a szappanoperákban – tiltakozott Robbie Williams ellen Róbert, és mivel rá már nincs szükség, elindult biciklivel az Antarktisz irányába, keresztül a Párizs-Dakar csordán. Most pedig izgulhatunk, mi lesz Emesével ejtőernyő nélkül, és Józsi, a kocsmáros beszorul- ujjával.

– Értem nem aggódik senki? – kiáltott Róbert bicikliről egy anyósnyelvvel. Innen folytatjuk!