Kirándulás Diezben

2002. június 14. és 19. között lehetősége nyílt 3 tanárnak és 3 diáknak a somorjai gimiből 3 nap nyelvtanulásra ás kirándulásra. A Comenius Projektnek és a diezi gimnáziumnak köszönhetően hatan utazhattunk Diezbe, ahol megismerkedhettünk az ottani szokásokkal és a mindennapi élettel.

A Comenius Projektben 4 iskola (Somorja, Diez, Šlapanice és Strassbourg) dolgozik együtt és az EB támogatásával valósul meg.

Péntek éjszaka utaztunk Győrből Münchenig, ahol szombaton pár szabad órát is eltöltöttünk, s életünkben először alkalmunk volt „élesben” is kipróbálni, mennyit érnek a megszerzett idegen nyelvi ismeretek. Csak délután háromkor indultunk tovább Frankfurtba, így volt pár óránk megnézni a várost. Az időzítés tökéletes volt: aznap ünnepelték a müncheni sörfőzdék alapításának 500. évfordulóját. Az egész város ki volt díszítve, a Marienplatz – München főtere pedig hagyományőrző nótáktól volt hangos. Az igazi meglepetés az ingyenes sör volt, a legérdekesebb látnivaló a söröshordókkal teli lovaskocsi.

A frankfurti állomáson már vártak minket a fogadó iskola tanárai, és elindultunk Diezbe. Habár csak háromnegyed órát utaztunk, mégis ez a szakasz tűnt a leghosszabbnak.

Mi, diákok családoknál voltunk elszállásolva. Már az első találkozás is kellemes volt: körülöttünk forgott a világ. Még aznap este egy kis séta alkalmával megnéztük a várost. Másnap reggeli után a gimnázium tanáraival és Eleonórával, a vendéglátó család lányával ellátogattunk az oreniensteini kastélyba.

Diez gyönyörű. 9 000 lakosa van. Az utcák tiszták, rendezettek, a kocsmák és a szórakozóhelyek kulturáltak és hangulatosak, az emberek pedig rendkívül kedvesek. Még aznap végigjártuk Limburgot, ahol többek közt, hogy a nap még érdekesebb legyen, az Irish Pubban (ír kocsma) néztük végig a spanyol–ír meccset.

Hétfőn első utunk az iskolába vezetett: klimatizált épület hatalmat ablakokkal. A gimnáziumban 4 informatikaterem található korszerű számítógépekkel, a diákok főzést és háztartástant is tanulnak, ezenkívül külön parkoló várja a motorral vagy autóval érkező tanulókat.

A suliból rögtön Koblenzbe mentünk, megnéztük a „német sarkot”, I. Vilmos monumentális emlékművét, mely a város egyik büszkesége.

Az utolsó 12 órát Diezben töltöttük, ahol részt vettünk a gimnázium sportnapján. Ez amolyan búcsúprogram is volt, ahol köszönetet mondtunk az egész kirándulásért és vendéglátásért. Ez a pillanat volt a legnehezebb, mert mindannyian nagyon jól éreztük magunkat.

A hazautazás már semmiség volt, szinte egy pillanat alatt elrepült az a 12 óra. S már most októbert várjuk, amikor több diáknak lehetősége lesz rra, hogy egy hetet eltölthessen ebben a csodálatos városban.