Kifutnak a világból

Idén áprilisban látott napvilágot a szombathelyi székhelyű Lord zenekar legújabb stúdióalbuma, mely a Kifutok a világból címet viseli. A tizenhárom dalból álló lemezt Ausztriában vették fel az életműdíjas rockzenészek, Joe Schneider hangmérnökkel karöltve. A csapat 2000-es visszatérése óta ez a második albumuk, és azt hiszem, joggal állíthatom, hogy az egyik legjobb anyaguk is egyben. Mind hangzásban, mind technikájukban túlszárnyalták eddigi önmagukat, ami bizony nem akármilyen teljesítmény egy harmincnégy éves zenekartól. Jómagam egy barátomtól kaptam kölcsön a CD-t, és először két napig hevert az asztalomon. „Ugyan, a 2002-es lemezük után már kiégtek, ez már csak erőlködés lehet, semmi több!” – gondoltam, aztán rászántam magam, hogy megismerkedjek az albummal. Nos, bocsánatot kell kérnem a Lordtól, hiszen két hete képtelen vagyok bármi mást hallgatni!

A zenekart 1972-ben alapította meg a basszusgitáros Vida Ferenc, akkor még teljesen más tagokkal, többek között Sipőc Ernő énekessel. Első albumukon, a Big City Lights-on viszont már Pohl Mihály erősítette a csapatot, aki máig is itt énekel, nem is akármilyen teljesítménnyel. Később Sipőc Ernő a saját zenekarával felvett egy Lord-válogatást, Fehér galamb címmel, mely még az ő idejében született dalokat tartalmazza, ám ez a lemez méltatlanul viseli a Lord nevet. Mind énektechnikailag, mind zenei teljesítményében jóval az eredeti banda színvonala alatt áll. Időközben beszállt a mindmáig a Karthagoban is billentyűző Gidófalvy Attila, új arculatot és rutint kölcsönözve a zenekarnak. Rengeteg siker és jó pár lemez után, a kilencvenes években feloszlott a zenekar, majd 2000-ben ismét visszatért, a rajongók nem kis örömére. A banda ekkor a következő felállással játszott: Pohl Mihály – ének, Erős Attila – gitár, Vida Ferenc – basszusgitár, Gidófalvy Attila – billentyűk és Hammond-orgona, Gyurik Lajos – dob. 2002-ben elkészítették új albumukat, mely az összes addiginál nyersebb, karcosabb hangzásúra sikeredett, és Pohl Mihály is jobban énekelt, mint addig bármikor. 2004-ben életműdíjat kaptak a magyarországi Arany Nyíl rockgálán, és eszükbe sem jutott abbahagyni. A lassan már nagypapakorba érő zenészek azóta is évente hatvan fergeteges bulit adnak, meghazudtolva saját korukat.

Tavaly távozott a zenekar egyik alappillére, Vida Ferenc. Gidófalvy szerint mind emberi, mind szakmai problémák okán váltak meg tőle, és azonnal keresni kezdték méltó utódját, akit Apró Károly személyében találtak meg. Ő ezelőtt Oláh Ibolya zenekarában játszott, és 24 éves korával jócskán kilóg az ötven fölötti zenészek sorából. Az idei, legújabb albumukat is vele készítették már el.

„A lemez elismerés azok felé is, akik korábban tevékenykedtek a zenekarban – nyilatkozta a dobos Gyurik Lajos. – Visszanyúltunk néhány régebbi anyaghoz is, mert egy-egy jó dalt érdemes újra elővenni, kicsit felfrissíteni. A lemez nagy része természetesen vadiúj... Erős Attilát és Pohl Mihályt igazán nem kell bemutatni a rajongóknak, de ha ezen a lemezen meghallják a gitárjátékot és az éneket, garantáltan lehidalnak a gyönyörtől!”

„A lehető legpozitívabb értelemben slágerek ezek, amiket a közönség egy perc alatt magáénak érezhet, rögtön velünk dúdolhat” – jellemezte a zenét Gidófalvy Attila.

És valóban, a zenekar jobb, erősebb, mint valaha! Mások ennyi idő után már kiégnek, nem tudnak újat hozni, de a Lord más... Bámulatos gitárszólók, csodás dallamok, erő, érzelem, igazi slágerek – ez jellemzi az albumot. A hetvenes évek legpatinásabb hard rockja, huszonegyedik századi köntösben. A Lord holnap Szlovákiába is ellátogat, a 4. Bősi Motorostalálkozón mutatják be tehetségüket, kerek kétórás műsorral. Aki teheti, jöjjön el, hallgassa meg őket, garantált zenei élményben lesz része. Na és persze mindenki hallgassa a „legkisebb fiút” – Kifutok a világból!