Határtalanul! Gútán

GALO LUKÁCS TÍMEA

A projekt elsődleges célja a határon túli magyarsággal kapcsolatos ismeretek bővítése, a magyar kulturális örökség ápolása, valamint az anyaországi és a külhoni fiatalok közötti tartós kapcsolatok kialakulása.

A projektbe idén bekapcsolódott iskolánk, a gútai Nagyboldogasszony Egyházi Gimnázium is a ráckevei Ady Endre Gimnáziummal karöltve. A csereprogram első állomásaként a gútai diákok áprilisban ötnapos tanulmányi kiránduláson vettek részt Ráckevén.

Május utolsó hetében került sor a ráckevei diákok viszontlátogatására. A 27 vendégdiák és kísérő tanáraik május 26-án érkeztek Gútára, a viszontlátás öröme – a projekt nevéhez híven – valóban határtalan volt. Diákjaink prezentációval egybekötött előadásban mutatták be a vendégeknek Gútát, a helyi szokásokat, de szó esett arról is, miért is nevezik a gútaiakat „bicskásoknak”. Ez a helyi megnevezés kis ijedtséget csalt a ráckevei diákok arcára, de a gútaiak híres „nemzeti” eledele, a paprikás kalács, helyi nevén kattancs – amelyből kóstolót is kaptak –, kárpótolta őket a kezdeti ijedtségért. A várostörténeti séta után a vízimalom festői környezetében pihenték ki a diákok az utazás fáradalmait, a hajómalom megtekintése és egy rövid várostörténeti vetélkedő után már a kötetlen beszélgetésé volt a főszerep.

A másnapi program a ráckevei diákok számára szlovák nyelvórával indult, az óra végére a zmrzlina mellett – immár haladó szinten – minden ráckevei diák be tudott mutatkozni szlovákul és elboldogult szlovák alapszókincsével néhány mindennapi helyzetben. A földrajzórán Szlovákia természeti adottságaival, történelmével és nevezetességeivel ismerkedtek a diákok, majd „maratoni” tornaórával, focival és röplabdával folytatódott a nap. A késő délutáni órákban kezdődött a kulináris élvezeteket sem nélkülöző gulyás- és szalonnasütő parti sok zenével, karaokéval, amely a gútai sortáncoló fiatalok jóvoltából fergeteges táncházzal zárult.

Keddi állomásunk a főváros volt, a városnézés során a diákok megismerték Pozsony történelmi belvárosát, végigjárták a magyar királyok koronázási útvonalát, érintve azokat az épületeket és helyszíneket, melyek szorosan kapcsolódnak a magyar történelemhez. Mivel a projekt a különböző építészeti stílusok megismerésére irányult, ezért az idegenvezetők különös hangsúlyt helyeztek Pozsony építészeti emlékeinek bemutatására. A következő nap úti célja Nyitra volt. Ebéd után következett a gyalogtúra a gímesi várhoz. A nyitrai nap Galán Angéla Szlovákmagyarok című dokumentumfilmjének vetítésével zárult. A film utáni beszélgetésbe lelkesen bekapcsolódtak mind a helyi, mind a vendégdiákok. A vita olyan kérdéseket feszegetett, milyen érzés kisebbségben élni, kinek mit jelent a haza fogalma. Ez utóbbira egyértelmű választ csak a magyarországi diákok tudtak adni, a szlovákiai magyar diákok sajátos hazaelképzeléseket vázoltak fel. Talán ez az este volt az, amikor mindenki elgondolkodott azon, mit is jelent magyarnak lenni anyaországban és határon kívül, mit jelent összetartozni és mégis elválasztva élni.

Utolsó nap sem tétlenkedtünk, Révkomáromban idegenvezetéssel egybekötött kultúrtörténeti sétára indultunk. A rossz idő sem szegte kedvünket, Klapkára és a várvédőkre emlékezve a zuhogó esőben hősiesen végigjártuk a komáromi várat.

Az együtt töltött öt nap alatt sokat tanultunk egymástól, egymásról, megéltük és megbeszéltük, mit is jelent magyar diáknak lenni Gútán és Ráckevén. Sokat beszéltünk történelmünkről, kultúránkról, megmaradási lehetőségeinkről, mindennapjainkról. Az itt köttetett baráti kapcsolatok határokon átívelnek, a közös magyar örökségünket konkrét, személyes szálakkal szövik át. S hogy lesz-e folytatás? Biztosan.