Hasznos tudást, ne biflázást!

Nagy információáradatban gyakran éppen a lényeg veszik el. Mindazonáltal évtizedek, esetleg évszázadok óta tudjuk, hogy az ideális tanár-diák kapcsolat tekintetében a tanárnak a diák személyiségének egészséges fejlődése érdekében bizonyos szituációkban mit, mikor és hogyan kell cselekednie.

A tanár-diák kapcsolat sikerességéhez a tanár részéről három tényező együttes meglétére van szükség: tudásra, a személyiség alkalmassá fejlesztésére és a pedagógiai technológia ismeretére, illetve ennek alkalmazási képességére. A szükséges tudás egyértelműen nem definiált területe általános műveltség, amely alatt ma már nem pontosan azt értjük, mint akár néhány évtizeddel ezelőtt. Napjainkra azonban a műveltség fogalma, a korábbi humanista-klasszikus műveltségfelfogáshoz képest sok vonatkozásban kiegészült, módosult. A tanár személyisége igen fontos szerepet játszik a nevelési munkában. A fiatalok emberarcot, hiteles személyiséget várnak a tanártól. Érző embert, partnert igényelnek a kapcsolatukban, olyan felnőtt társat, aki nem palástolja az egyéniségét.

A nevelésnek évszázadok óta, Rousseau után pedig mind nyilvánvalóbban az az egyik legsúlyosabb filozófiai kérdése, hogy a nevelőnek van-e joga és milyen mértékig beavatkozni a nevelt személyes életébe. Vannak olyanok, aki azt gondolják, hogy a beavatkozás szükséges, nélküle nem is beszélhetünk nevelésről. A leglényegesebb dolog azt, hogy a gyerekek és a fiatalok emberi méltósága csorbítatlanul érvényesüljön. A változó világ a tanár-diák kapcsolat meghatározó dimenziójára, a tanítási-tanulási folyamatra nézve is megköveteli a váltást. A tanítás hagyományos módját, az egyeduralkodó tanári közlést ideje végre megtörni, és jelenvalóvá tenni az osztálytermekben az együttműködést feltételező csoportmunkát.

A szakemberek az alapiskolás és középiskolás diákok tudásszintjének mérésére különféle műveltségi szabványokat határoztak meg, melyek előírják, hogy mikor mit kell tudnia a tanulónak. Az alapiskola második osztályában például már a folyékonyan való olvasásnak nem szabad gondot jelentenie. A tanítással foglalkozó szakértőknek, tanároknak és pszichológusoknak régóta fejtörést okozott, milyen módszert alkalmazzanak a gyerekek tudásának mérésénél. A felmérések azt igazolták, hogy a tanulók osztályozása nagyon relatív dolog, mert egy hármas gimnazista tudhat anynyit, mint egy egyes diák a szakközépiskolában. Ennek hatására megszülettek a műveltségi szabványok.

A műveltségi szabvány az a tudás, amit a gyermeknek akkor is tudnia kell, amikor álmából felkeltik. Olyan ismeretek ezek, amelyeket nem felejtünk el. Egy kilencedikes diáknak minden bizonnyal nem jelent problémát egy harmadikos standardja. Az ankét azt igazolja, hogy sem a tanárok, sem pedig a diákok szülei nem nagyon hallottak még erről a szabványról.

„Már harminc éve tanítok, s eddig nem volt panasz a módszereimre. Most miért térjek át egy teljesen ismeretlen szabványra?“ – kérdi egy közép-szlovákiai tanítónő, aki magát megnevezni nem kívánja, mert lehet, nem lenne nyilatkozatának jó visszhangja a faluban.

Mária Uhereková országos tanfelügyelő-helyettes szerint „ezek új pedagógiai módszerek, melyekkel a tanároknak még nincs elég tapasztalatuk. Sokan közülük továbbra is a tankönyvekre hagyatkoznak, mások pedig nehezen fogadják el azt a tényt, hogy a diákoknak az életben való érvényesülésre nem kell fújniuk az egész könyvet. Ilyen esetben a nagy információáradatban gyakran éppen a lényeg veszik el.“

A tankönyvek szerzői egyformán tekintenek azokra a diákokra, akik többet szeretnének tudni a témáról, és azokra, akiket nem nagyon érdekel a tanulás. Elsősorban a tanárnak kell eldöntenie, melyik tanagyagrész a legfontosabb, azoknak pedig, akiket érdekel a téma, fel kell hívnia a figyelmét egyéb szakirodalomra. De ennek a többletnek az elsajátítása nem követelhető meg az összes diáktól. Egyes tanárok nehezen fogadják el azt a tényt, hogy a diáknak nem kell mindent tudnia, s kitartanak régi módszerük mellett: mindenkinek meg szeretnének tanítani mindent. Ez nem épp reális elképzelés, nem beszélve arról, hogy a gyengébb diákoknak ezzel sok traumát okoznak.