Hangszersimogató a Tulipán Óvodában

Csodálatos élményben volt részük február 4-én gyermekeinknek, a komáromi Tulipán Óvoda kis növendékeinek Horsa István, az Ördöngös Népzene Tanoda vezető tanára, prímás és Hanusz Zoltán népzenész jóvoltából. A különleges foglalkozás a hangszersimogató nevet kapta.

Horsa István bevezetőjében elmondta a kis hallgatóknak, hogy hasonló élményben lesz részük, mint amikor az állatkertben állatokat simogatnak, most viszont hangszerekkel, népi hangszerekkel tehetik ugyanazt. Elmesélte továbbá, hogy olyan hangszereket hoztak magukkal, amelyekkel nem találkozhatnak a mindennapokban. Elsőként a furulyát szólaltatta meg, amelyen eredetileg pásztorok játszottak. A zenészek megszólaltatták a hegedűt, a brácsát, a nagybőgőt, a nyenyerét, a tekerőlantot, a kecskedudát és az ütőgardont. Meséléssel, a hangszerek leírásával még vonzóbbá tették az ovisoknak a foglalkozást. Volt vidám muzsika, énekszó. A gyermekek megérinthették, simogathatták a nagy gondossággal, szeretettel készített népi hangszereket, majd ki is próbálhatták őket kedvük szerint. A nyenyere tekerése, az ütőgardon ütögetése, a nagybőgő megszólaltatása (a pici kezekkel a vonó megtartása, hát még a használata nem is volt könnyű feladat) szemmel láthatóan nagy örömet szerzett a gyermekeknek. A közös zenéléskor rögtönzött zenekarok is alakultak. A gyerekek a négy gardonnal, majd a nagybőgővel kísérték a hegedűt és az éneket.

A gyerkőcök megtudhatták, hogy az ütőgardon teste egy darab fából van kifaragva, kivájt teknőhöz hasonlít. A nyenyerét tekerőlantnak is hívják, titkos fiókot is rejt. A kecskedudán általában pásztoremberek játszottak, kecskebőrből készült, ha levegőt fújnak bele, megszólal, a feje kecskefejhez hasonlít. A dudás mindig egyedül muzsikál, mert amikor zenél, zenekarként szólal meg a dudajáték. „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”, mert nagyon nehéz megtanulni játszani rajta. A népzenész a hegedűt a válláról kissé lecsúsztatva tartotta, tartja zenélés közben, mert régen nehéz lett volna a három napig is eltartó lagzikban másképpen muzsikálni. A nagybőgőnek közeli rokonai vannak, a hegedű, a brácsa, és dörmög mint a medve.

István és Zoltán bácsival ismét találkozhatnak, mert ők a Ritka Magyar FolkBand zenészeiként muzsikálni fognak az óvodai táncházunkban, a Kicsik és nagyok táncházában, február 20-án.

Lányi György (Téka együttes) az egyik írásában a következőket fogalmazta meg: „a népzenét is úgy lehet legjobban elsajátítani, ahogyan a kisgyerek beszélni tanul. Olyan sokat hallja szüleit, hogy végül maga is tökéletesen tudja leutánozni őket. Írni, illetve olvasni csak 6 éves korában tanítják meg, amikor már kifogástalanul tud beszélni. Zenei anyanyelvünket is ezzel a módszerrel lehet leghatékonyabban megtanulni. A hangsúly a zenehallgatáson és a közös muzsikálás élményén van.”

Horsa István vallja, hogy „mélységes mély a múltnak kútja, avagy a népzenében rejlő kincs”. Remélem, ezt a kézzel nem fogható kincset, amelyet ezen a foglalkozáson a gyermekeink kaptak, magukkal viszik, s azt a jövőben gyarapítják olyan felnőttek segítségével akik a népi kultúra átörökítését kötelességüknek tartják, úgy, mint mi itt a Tulipán óvodában.

Michac Szilvia

az óvoda igazgatónője