Fizika: a közlekedőedények

A közlekedő edények nem az aminek az ember első halásra hínné, mer nem a repülő csészealy az, sőt de mékcsak nemis az ételhordó. Azomban ithol vólt most a bátjám a hét végén a katonaságtól eltávra Puhap Ali (aki nem arab származásu, ha nem az alalyosnak egy becézet formája) és ő mondta, hogy van nállunk a gujáságyu, amék egy nagy űst-után futó a teheraotó után kötve, ami azér jó, merha mennek gyakorlatozni, a szakácsok már a lagtanyába belepakoják az alap anyagokat megsózák, alá gyulytanak, és mire kiérnek a lőtérre, már készis a jómeleg gujás leves, és még kavargatni se kelet, mer az út rázott menet közben. Na ez se közlekedő edény!

Hanem miis az? Az egy U-patkó alakú cső, améknek ha az egyjik szárába beleöntyük a fojadékot, a másikba is épugyanakkora lesz a vísszint. De ez anjira 1 szerü, hogy kár is vót felis adni a kérdést az Igen Tíztelt Tanár Bácsinak, eszt még egy kisegitő iskolás is tugyja, ha álmából felkeltik a fizika órán. Erre már az ősember is rájött, mer mikor csak köcsögöt készített az agyagbol, kitutta önteni ugyan belölle a vizet, de felfedeszte, hogy a kancsó csőrén is ugyan akkora lesz a vísszint, ezér pragmatikusab a használata, mer nem csöpökteti le ojan könjen az abrozt. Hát enji lenne a közlendőm közlekendő edényekről, asziszem még sose nem szeresztem ijen könnyen jelest fizikábol (életemben). (bsz)