Felvidéki résztvevőként a sárvári irodalmi táborban

Az idei tavasz számomra megint a bájos nyugat-magyarországi kisvárosban, Sárváron kezdődhetett. Itt rendezte meg ugyanis az Írók Alapítványa és az Írók Szakszervezete, a Sárvári Tinódi Gimnázium és Sárvár Város Önkormányzata a 36. Kárpát-medencei Középiskolások Irodalmi Pályázatának táborát. Az esemény március 26–29. között zajlott, a diákok műveit három kategóriában értékelték: vers, próza és tanulmány.

A tavalyi élményekről merengve alig vártam már, hogy felüljek a vonatra, és Sárvár felé vegyem az irányt. Idén tehát egy kicsit bátrabban vágtam neki az előttem álló útnak, bár mint kiderült, én voltam a tábor egyetlen Felvidékről érkező résztvevője. A keddi napon hó és hideg szél fogadott minket. Először mindenkit elszállásoltak, majd megtartották a megnyitót. Ez a nap főképp a tavalyi barátok üdvözlésével és a többi írópalánta megismerésével telt. Szerdán kezdetét vette a kemény munka, a pályázatok értékelése, felolvasása kategóriánként. A műhelymunkák a Nádasdy Vár egyes termeiben folytak. Én mindhárom szekciónál jelen voltam legalább pár órát, mivel vers, próza és tanulmány kategóriában is meghívtak. S mivel ezt egészen kedd délutánig nem is tudtam, igencsak nagy meglepetés ért. A szerda délelőttöt a próza műhelyben töltöttem, amelynek zsűrije Gere Zsolt és Szénási Zoltán voltak. A két mosolygós írónak köszönhetően végig jó hangulat uralkodott, hiszen építő kritikákat fogalmaztak meg, remélhetőleg nem letörve a fiatalok ambícióit. Az irományok elemzésébe pedig a kezdő pályatársak is aktívan bekapcsolódhattak. A délután folyamán a tanulmány kategóriához csatlakoztam, ahol családias légkörben mindenki felolvasta tanulmányát, amelyeket aztán Bertha Zoltán értékelt. Én Pilinszky János költészetét elemeztem a munkámban. Bertha tanár úr rengeteg jó tanáccsal látott el minket, könyveket ajánlott és lelkesedett értünk.

A csütörtöki nap már az utolsó teljes napunk volt. A délelőtt folyamán a verses terem padját koptattam, ahol meghallgathattam rengeteg gyönyörű verset és egyedi, eredeti alkotásokat. A zsűri tagjai itt Mezey Katalin, Papp Márió és Vörös István voltak. Később szabad programot kaptunk, majd ingyenes idegenvezetésen vettünk részt a Nádasdy Várban, ahol bőbeszédű útikalauzunk feltárta előttünk a vár történetét, és körbevezetett minket az impozáns szobákkal rendelkező épületben. Este került sor a gálára a Tinódi Gimnáziumban, amelyen a táborozók felolvasták műveiket. Ezt követte a várva várt kiértékelés. Papp Márió ismertette velünk a zsűri döntését, melynek értelmében a következő eredmény született: Vers kategóriában Polák Péter lett a győztes, Kemény Zsófi és Víg Ferenc ezüst oklevelet, Purosz Leonidasz és Török Anna pedig bronz oklevelet kapott. A legjobb prózaíró Máté Gabriella lett, ezüst oklevelet Vida Kamilla, bronz oklevelet pedig Purebl Sarolta és Dobi Frida nyert. A pályázók díját Polák Péter, prózában pedig Farkas Bertalan nyerte. A tanulmány kategóriában Tóth Roland lett az 1. helyezett, Nyikó Anetta és a Győrfy Hajnalka ezüst oklevelet szerzett. Én itt bronzn oklevelet nyertem, valamint Sárvár város különdíját. A gáláról rengeteg könyvvel megpakolva érkeztünk vissza szállásunkra, hogy aztán a lehető legjobban érezzük magunkat az utolsó együtt töltött estén.

Egy írótábor mindig rengeteget tud adni, tapasztalatoktól kezdve az utunkat egyengető kritikáig. De talán a legmeghatározóbb élményeket mégis a hasonlóképp gondolkodó fiatalokkal együtt töltött idő nyújtja. Az éjszakába nyúló beszélgetések, az első perctől mindenkit hatalmába kerítő hangulat, amitől olyan más ott minden, mintha csak egy külön világba, egy csodaországba tévednénk. Az irodalom téma végletekig való boncolgatása, közös nevetések, és egymás gondolatainak teljes megértése, ahol mindenki önmaga lehet, és egy hely, ahol olyan könnyű lelki társakra találni – ez mind-mind Sárvárt jelenti. Egy biztos, Sárvár már-már fogalom, s nagy jelentőséggel bír irodalmi berkekben, hisz a tábor résztvevője volt a mai kortárs magyar irodalom számos alakja: Lackfi János, Varró Dániel, Tóth Krisztina, Bari Károly és még sokan mások is. Remélem, jövőre is alkalmam nyílik ellátogatni a híres táborba, hiszen minél többször jutnak eszembe az emberek, a légkör, annál erősebben él bennem a vágy: vissza akarok menni!

Paluska Zsuzsanna,

a Selye János Gimnázium

V. H osztályának tanulója