Én is csak ember akartam lenni, mint bárki más

Tudjátok, néha annyira elfárad az ember. Annyira elfárad, mert az ember ma védelemre szorul. Ez a védelem pedig, ha lehet, még nehezebb, mint bármikor. Mert hogyan magyarázod meg, mi a műveltség, a kultúra értéke.

Hogyan magyarázod meg, hogy ez az egyetlen érték és terület, amely valamennyire méltóvá tesz bennünket az ember jelzőre. Hogyan magyarázod meg, hogy egy újságot hirdetések és marketing nélkül ugyan nem lehet kiadni, eladni, de tartalmas írások, gondolat, szellem nélkül nem lehet csinálni.

Hogyan magyarázod meg, hogy a történészek és antropológusok gyártásának ugyan nincs gyakorlati haszna, de történészek és antropológusok nélkül nincs identitás, nincs gyökér, csupán logisztikával és szabványrendszerekkel foglalkozó patkányok vagyunk.

Hogyan magyarázod meg, hogy a hamis értékek és kánonok felállítása veszélyes, a diktatúrákra jellemző fogás.

Hogyan magyarázod meg, hogy a Barátok közt sorozatot nem az álintellektuál csigaház filozófiád miatt nem nézed, hanem mert hazug, valótlan értékeket közvetít, új szemétrevaló tradíciókat kíván kialakítani. Egyáltalán hogyan magyarázod meg, hogy az ember legfőbb célja a gondolat, az értelem kiművelése, az ismeretlen felé törekvés az európai kultúrában.

Hasonló kérdések foglalkoztatnak mostanában. Rendszerint csöndesen, a háttérből figyelem az eseményeket. Sztoikus nyugalommal tűröm a növekvő számú értelmiséginek nevezett fekete dobozt, az önhitt, önmaga halandóságáról és esetlegességéről megfeledkező kirakatbábut. Ma azonban betelt a pohár.

Elég volt. Elég volt a műanyag támadásából, elég az egyen információkból, elég az egyen ruhákból, elég a vegetálásból. Ember akartam lenni. Ember az emberek között, de elbuktam. Nincs itt több keresni valóm. (Hedvig Sukar)