Életem első sítúrája

Már év eleje óta vártuk a sítúrát.

Január 28-án reggel hétkor indultunk. Már a gyülekezőnél meglepődtem, hogy ennyi sportszerető iskolatársam van. A hétórás út nagyon gyorsan eltelt. Egy szempillantás alatt megérkeztünk. Amint kiosztották a kulcsokat, megrohamoztuk az emeletet. Amikor kipakoltunk, lementünk a hotel elé egy kicsit hógolyózni. Már az első nap nagyon jól szórakoztunk. És ezután jött csak a java. Minket, kezdőket Antal tanító bácsi és Ármai tanító bácsi kezdett tanítani. Nagyon élveztük a gyakorlást, de már szerettük volna kipróbálni, milyen is „rendesen” síelni. Erre a harmadik nap lehetőségünk is volt. Ekkor már másik pályán síeltünk. Nagyon gyorsan elsuhant ez a hét. Az utolsó nap persze nagyon vágytunk haza, de sajnáltuk, hogy el kell hagynunk a Bélai-havasokat. Amint hazaértem, elmeséltem mindenkinek, hogy mennyire jó volt a sítábor, az esti programok és úgy összevetve minden. Persze azt se hagyhattam ki, hogy ezt a muzslai alapiskolának köszönhetem.

Remélem, hogy jövőre még több diák tapasztalhatja meg, milyen élvezetes ez a sport.

Hraboš Viktória,

a muzslai Endrődy János Alapiskola

8. osztályos tanulója