Egy igazi nyári sport: a vízisí

Azt hiszem, többen vannak azok, aki már télen lesiklottak egy-két hegyen vagy akár egy picinyke domboldalon, mint azok, akik száguldoztak már vízisín. Persze lehetséges, hogy még csak a vizes formát próbáltad, de az is lehet, hogy ez a két deszka még semmiféle körülmények között nem került fel a lábadra. Most ismerkedjünk egy kicsit a vízisível a biztonságos szárazföldről.

A téli síelés már nagyon régen meghódította az emberek szívét, és arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ez sokaknak még ma sem a szórakozás, hanem bizony a mindennapi közlekedés eszköze. A hideg, északi tájakon élő emberek vagy a déli sarkon dolgozó tudósok bizony gyakrabban vesznek a lábukra sílécet, mint strandpapucsot. A síelés szerelmeseinek sokáig a hó volt az az alapvető feltétel, ami nélkül elképzelhetetlen volt ez a sportág. Aztán valaki elhatározta, hogy ő bizony nem mond le a sílécekről a hó miatt, ami nem hajlandó csak télen esni, illetve a nagyon sarkkörközeli, illetve nagyon magas helyeken megmaradni. Elhatározta, hogy a léceivel meghódítja a vizet. Míg a szörfösök a hullámok, illetve a vitorla igénybe vételével a szél segítségére támaszkodtak, a vízisízőknek bizony szükségük volt valamire, ami miatt síelhetnek a vízen, hiszen a vízeséseken kívül kevés hely van, ahol segíthetett volna nekik a gravitáció. Szóval, a szekér szerepét a motorcsónakok látták el sokáig, és persze most is ez a legizgalmasabb eszköz. A motorcsónakos megoldás azonban igencsak drága mulatság. A motorcsónak ugyanis benzinnel megy, és a benzin nagyon drága dolog. Ráadásul a környezetvédők sem örültek az újabb szennyezési lehetőségnek, ezért ismét újításon kezdték el törni a fejüket a vízisízők. Kitalálták a kábeles pályákat, ahol egy kötélszerű kábelbe kapaszkodnak, és így az elektromos árammal működő szerkezet helyettesíteni tudja a motorcsónakot és a benzinre sincs szükség többé. Ez sokkal olcsóbb és környezetkímélőbb megoldás, azonban sokan azt állítják, hogy mégiscsak a motorcsónakos vízisíelés az igazi. A kábeles pályáknál rögzített a pálya útvonala, nem érheti meglepetés az embert, hiszen nincs jelen a csintalan motorcsónak-vezető, aki hirtelen kanyarokat és hatalmas hullámokat tud produkálni a mögé kötött egyensúlyozó „suhanóhercegnek“.

A vízisí nem nevezhető extrém sportnak, de természetesen ehhez is kapcsolódik néhány extrém „leszármazott“. A barefoot, melynek jelentése „mezítlábazás“, egy ilyen kis örökös, ami bizony mégtöbb ügyességet igényel, mint az őse. A barefootban ugyanis nincs a lábunkon semmi, a lehető legkisebb vízfogófelületen kell tehát megtartanunk magunkat. Nem lehet könnyű! A vízisín belül megkülönböztethetünk három számot is. Az első a szlalom, ahol a program egyértelmű, bójákat kell kerülgetni, lehetőleg hibátlanul. A második az ugrás, aminek a sáncokról való elrugaszkodásnak a próbája, míg a trükk, más néven forgás a vontatás közbeni trükkök bemutatását jelenti. Ez bizony nem semmi. Ennyi sport és még sokan vagyunk, akik nem próbáltuk ki? Pedig Athénban, a következő olimpián a vízisí már olimpiai sportág lesz. Szóval, van két évünk és mindenekelőtt két nyarunk, hogy tapasztalt vízisíszakértőként szurkoljunk az olimpikonoknak 2004-ben. Irány a legközelebbi vízisílelőhely, félre a félelemmel, elő a lécekkel és ne adjátok fel az első esésnél! (sulinet)