Dean R. Koontz: A halottlátó

Ha megpróbálnánk összeállítani egy, a legbizarrabb fantáziájú írókat felvonultató listát, semmiképp sem hagyhatnánk ki Dean Ray Koontz nevét. Az amerikai író műveit elég nehéz behatárolni, igazság szerint minden könyve kissé más és más stílusú. 2003-ban írt, A halottlátó című regénye a pszichokrimi műfajába sorolható.

A főszereplő, Odd Thomas egy álmos kisvárosban, Pico Mundóban él, és különleges hatodik érzékkel rendelkezik: látja azokat a holt lelkeket, akik haláluk után valamiért itt rekedtek az élők világában. Ha tud, rendre segít nekik, hogy továbbállhassanak egy magasabb dimenzióba, aztán megy, és beáll dolgozni a gyorskifőzdébe, szakácsként. Odd nem híres ember, mivel képességéről csak az a két-három beavatott személy tud, akiket ő a legjobban szeret. Csakhogy a húszéves fiú nem csupán a szellemeket látja. Ott vannak a bodachok is, a gonoszság szolgái, akik általában akkor jelennek meg, ha valami rossz van készülőben. Ezek a sötét lelkek a gonoszságból táplálkoznak, és napokkal egy-egy szerencsétlen esemény előtt ráakaszkodnak vagy a gyilkosra, vagy az áldozatra, majd napokon át, fáradhatatlanul követik, szaglásszák, körültáncolják az illetőt.

Egy átlagosnak tűnő napon a gyorskifőzdében megjelenik egy ismeretlen férfi, akit szokatlanul sok bodach vesz körül. Odd Thomas gyanakodni kezd, és megpróbálja mindenhová követni az idegent. Az egyébként csendes, békés kisvárosban egyre több gonosz szellem jelenik meg, és a fiú tudja, hogy valami hatalmas gaztett van készülőben. Az igazi izgalmak akkor kezdődnek, amikor elhatározza, hogy utánajár a dolognak, és minden részletébe beleártja magát… Érdekes, hogy bár a történet tele van démoni lelkekkel, itt mégsem ők hajtják végre a gonoszságokat. A világot felettébb kritikus szemmel figyelő Koontz inkább egy hús-vér ember nyakába akasztja a főgonosz szerepét.

Bár Koontz munkássága cseppet sem tekinthető komolynak, és könyveire leginkább hétvégi olvasmányokként tekinthetünk, legtöbbször mégis képes valami különlegeset becsempészni a történeteibe. A halottlátóért is csupa-csupa jópont jár neki, és ezt főleg az aprólékos jellemábrázolásért, a jó humoráért és a különféle apró nüánszaiért érdemli ki. Ott van például Elvis Presley, a rock and roll királya, aki többször is feltűnik a történetben, mint ittragadt lélek. Templomba és partikra jár észrevétlenül, néha meg beül egy-egy autóba, ahol éppen az ő egyik slágere szól a rádióból, és a műszerfalon eldobolja a ritmust. És miközben Elvis fel-feltűnik a történetben, a szerző arra is nagy gondot fordít, hogy néhány érdekes részletet tárjon fel a Király valódi életéből.

Koontz a szerelmi szálat is megragadóan tudja ábrázolni, ugyanúgy, ahogy teljes szívvel-lélekkel képes átadni az igaz barátság érzését, fontosságát. A bodachokért pedig külön pirospontot javaslok neki. Nagyon kreatív ötlet! A szórakoztató irodalom kedvelőinek egyszerűen kötelező olvasmány, úgy általában meg egy jó könyv, amit bárki élvezhet.

(Animus Kiadó, 2005, 429 old., fordította: Danyi Andrea)