De nehéz az iskolatáska

Az iskolakezdés az egyik legmegterhelőbb időszak a gyermekek számára. A jól tervezett hátizsák, a megfelelő lábbeli, illetve a mozgásigény kielégítése hozzásegíti a gyereket a jó kondíció eléréséhez, s egyúttal a mozgásszervi panaszok kialakulását is megelőzhetik.

Az iskola első osztálya alapvető változásokat hoz a kisgyermek életében. Az óvodában a nap jelentős részét játékkal, mozgással töltötte, míg az iskolában – a szigorúbb napirend szerint órákat ül egy helyben. A mozgásigény kielégítésére az óraközi szünet, illetve a tornaórára marad. Jelentős részüknek ez kevés, célszerű olyan sporttevékenységeket keresni – akár az iskolában, akár sportegyesületben –, amelyet a gyermek szívesen végez. Könnyebb helyzetben vannak azok, akik már az óvodában elkezdtek sportolni. A kisgyermek gerincoszlopa csecsemőkortól – a felállás, ülés, járás elkezdését követően – fokozatosan nyeri el normális formáját, vagyis fiziológiás görbületeit. Az egészséges gerincnél a háti szakasz domború, a nyaki, illetve az ágyéki szakasz homorú. Ezek a görbületek biztosítják a gerinc jó statikai működését, teherviselő képességét. A súlycipelés (iskolatáska) önmagában még nem változtatja meg a fiziológiás görbületeket. Az aránytalan, az izomzat teherbírását megközelítő vagy azt meghaladó súly azonban túlterheli az izomzatot, így panaszok forrása lehet, és – kifáradásából adódóan – kóros görbületek kialakulásához vezethet. Ebben szerepe lehet a fokozott fizikai terhelésnek, így az iskolatáskának is. Az egyenlő teherelosztás szempontjából a manapság divatos hátizsákok, hátitáskák előnyösebbek a kézitáskáknál.

A cikk szerzői a Dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Középfokú Szakmunkásképző Magániskola diákjai.